Büszkeség és balliberálisok

„A visszaadás-cunami világossá tette, hogy kik is kapják ezeket a kitüntetéseket. A politikailag elkötelezettek, többnyire. Ami azonban még érdekesebb, hogy a komédiából megkapjuk a választ a »mi az értelmiség« kérdésre is. A hiszti többet mond el róluk, mint Bayer Zsoltról.

Az újdonság varázsáról persze nem beszélhetünk, mert a lelkes aláírók listájával találkoztunk ismét. Mármint azokéval, akik úgy általában írogatnak petíciókat meg háborgásokat. (A következő lehetne valami olyasmi, hogy: »25 értelmiségi levele az ENSZ Zöldséglevesügyi Megbízottjához Donald Trump ügyében«. Utolsó figyelmeztetés. Istenem, milyen kár, hogy Swift már nem él!) A mögötte lévő mentalitás sem újdonság, csak épp most – talán – szabad szemmel könnyebben látható, mint máskor.

Az értelmiség egyik legfőbb kívánalma az egyenlőség. Valójában ezt követeli, amikor »emberi méltóságról« papol, és akkor is, amikor a bevándorlókat dajkálja (szintén csak levél, illetve petíció formájában). Ezzel önmagában nincs is semmi probléma, hiszen valaki vallhat egalitárius nézeteket, lelke rajta. A probléma az, hogy az értelmiség mást prédikál, mint amit vedel. A retorikája egalitárius, a viselkedése elitista. Másképpen hogyan lenne magyarázat arra, hogy a legfontosabb témája épp a kitüntetések ügye, ami önmagában is az egyenlők közül való kiemelkedést jelöli? Az egalitárius értelmiségi miért nem utasítja helyből vissza, ha valamely rezsim ki akarja tüntetni?”