Fociláz

„Focilázban ég Magyarország. A leglelkesebbek az autók visszapillantó tükreit is nemzeti színbe öltöztetik, mások a kertjükben felállított nemzeti lobogóval hirdetik: a magyar válogatottért szorítanak. Érthető a lelkesedés, hiszen válogatottunk harminc év után jutott ki egy igen fontos viadalra, majdnem két generáció nőtt fel úgy, hogy csak felmenőik elmondásából tudhatták meg azt, milyen érzés az, ha egy magyar csapat a kontinens, vagy a világ legjobbjai között szerepelhet. A negyvenesek még emlékezhetnek a mexikói vb-re, sok örömüket azonban nem lelhetik ebben, hiszen a szovjetek elleni 0-6 örök trauma lehet e generáció számára, kivált azért, mert azóta a magyar foci fényévekre került a világ élvonalától.

Most, évtizedek múltán, megint felcsillant a remény a magyar szurkolók előtt. Azt azért nem mernénk állítani, hogy a 24-es mezőnyből a magyar válogatott mutatja be a legszebb focit, az pedig mellékes is, hogy kijutásunkat annak is köszönhetjük: soha ennyi együttes nem vett részt a kontinensviadalon. Ugyanakkor ahhoz nagyon jól értünk, hogy ezt a haloványan pislákoló reménysugarat is úgy állítsuk be, mintha vakítóan erős fény lenne. Szó se róla, nem akarunk előre lándzsát törni a válogatott felett. Bernd Storck szövetségi kapitány láthatóan igen jól ért ahhoz, amit csinál, még ha egyes játékosok szerepeltetésére nem is találhatunk logikus magyarázatot.”