Az a szimpla tény, hogy a győzelem örömöt ad, a vereség meg gyászt idéz elő, pontosan jelzi azt a mély és meghaladhatatlan valóságot, hogy bizony a nemzeti identitások létét az emberiség történetének mai szintjén legalábbis nem lehet nem létezőnek tekinteni.
„Kívülről nézve tényleg úgy tűnhet fel, mintha valóban emberek tömegei hibbannának meg egy pillanat alatt egy focimeccs hatására. Ki így, ki úgy. Az viszont nyilvánvaló, hogy van valami mélységes érintettség itt, ami még azokat is bevonja az eseménybe, akik amúgy egész életükben nem néztek végig egy meccset sem.
Valóban elment a józan ész? Dehogy. Ugyan már. Sokkal inkább arról van szó, hogy egy nemzeti alapú nemzetközi sportverseny az amúgy továbbra is meglévő kollektív identitások humanizált küzdelme. S az a szimpla tény, hogy a győzelem örömöt ad, a vereség meg gyászt idéz elő, pontosan jelzi azt a mély és meghaladhatatlan valóságot, hogy bizony a nemzeti identitások létét az emberiség történetének mai szintjén legalábbis nem lehet nem létezőnek tekinteni.
Úgy tűnik, hogy a nemzet továbbra is az egyik legfontosabb identitásalkotó azonosulási keret, s ellentmondásos módon ezt éppen egy ilyen nemzeti alapú nemzetközi verseny tudja mindennél érzékletesebben bizonyítani egy olyan Európában, amely a »józan észre« hivatkozva hajlamos elhitetni önmagával, hogy a nemzeti alapú tagoltságnak immár vége, s a föderális Európában megjelenik az új korszak, a nemzetek felettiség korszaka.
A valóság ezzel szemben az, hogy amilyen nehéz szabatosan, fogalmilag meghatározni, hogy miben is áll ez a nemzeti alapú identitástudat, olyan nehéznek bizonyul annak meghaladása. Lehet azon rágódni, hogy ez jó-e vagy sem. Viszont látni való, hogy az a szinte pszichózis szintű tömegreakció, amely a versenyt övezi, messze nem csak a fociról szól, hanem itt bizony megmozdul maga a történelem, s nyilván az identitáshagyományoktól függően, emlékeket hív elő. Innen ez a meghökkentő, ellentétes mozgású felhevültség, amely például a magyar csapat szereplését is kíséri.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A korábbi szövetségi kapitány, Németh András elárulta a románok elpáholása után: keleti szomszédunknál még csak most járnak a magyar út elején.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
A magyar válogatott a Golovin Vlagyimir-éra talán legjobb teljesítményét nyújtva 32–25-re nyert a női kézilabda Eb A-csoportjának rangadóján.
László Csaba úgy érzi, Magyarországon a szakvezetők egyedül vannak, mindenki egyedül próbálja megoldani a feladatát.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
