Ösztönök

„A mesés Közel-Kelet rémálommá vált, az egykor – nem is olyan rég, pár évvel ezelőtt! – még gazdag és gyönyörű múlttal, csodákkal, a muzulmán és a keresztény hit emlékeivel teli Szíria temetővé, rommá, szélfútta, sívó sivataggá vált. Irak már túl van ezen a folyamaton. Libanon egy gigantikus menekülttábor. A palesztinok élete továbbra is pokol.

És Európa szép lassan, komótosan, de kitartóan és kérlelhetetlenül hozzárohad mindehhez.

Európa elveszítette azokat az alapvető ösztöneit, amely alapvető ösztönök megvannak a Föld minden élőlényében, mert ezek nélkül az ösztönök nélkül nem lehet élni. Európa elveszítette fajfenntartó, önfenntartó ösztöneit, és elveszítette a territoriális védelem ösztönét is. Európa nem hajlandó szaporodni, Európa az idült elmebetegek nyálfolyató mosolyával befogad mindenkit, és hagyja magát legázolni, Európa nyitva hagyja határait, és önként adja át területét az ide érkező hordáknak és honfoglalóknak.

Európának nincs már semmiféle identitása, hite, nincsen lelke, és elment az esze is.

Európa gyenge, önveszélyes, és a puhaságon, az ostoba és egyre ostobább jóléten, az önsorsrontó, eszement individualizmuson, az idio­tizmusba zuhant emberi jogokon meg a droglegalizáción kívül semmit sem kínál polgárainak, főleg fiataljainak. A ma ötvenéves generáció az utolsó, amelynek legalább még emlékei vannak arról, milyen volt a normális élet. A mai harmincasok és a náluk fiatalabbak már a rothadó világ gyermekei, nekik már emlékeik sincsenek.”