Ha az erős állam meg is akarja védeni az állampolgárait és a piac szereplőit, az sokszor valójában csak annyit jelent, hogy tüzet olt, ahelyett, hogy előre gondolkodna és nem gyújtogatna akkor, amikor arra nincs szükség.
„Ne olvadjunk el az Ubertől, van egy sor adminisztrációs, felügyeleti probléma a céggel szerte a világban, amit az államnak, államoknak meg kell tudniuk oldani, és kritizálható a cég cinikus kommunikációja is. De azért ha letisztítjuk a dolgokat, világos, hogy az aktuális gond most nálunk nem elsősorban ezekből fakad. Hanem szimplán abból, hogy fittyet hányva a taxisrendeletre, olcsóbban fuvaroznak az előírtnál.
Ezt a feszültséget pedig éppen az állam idézte elő az általános fix tarifával, ami ebben a formában már a kezdetektől egészen abszurd.
Bár történetileg a világ taxispiacai ritkán voltak teljesen mentesek az állami szabályozástól a budapesti piac a kilencvenes évekre konszolidálódott, a 90 százalékát jelentő telefonos és szerződéses hívásokban pedig már működött az egészséges ár- és minőségi verseny. Vagyis az a piaci kudarc, ami egyébként korábban főleg a leintéses taxiszolgáltatásoknál jelentkezett, háttérbe szorult. A válság miatt rossz helyzetben lévő és egyre elégedetlenebb taxisok panaszain túl nem lehetett érdemi indok a fix tarifa bevezetésére. És tegyük hozzá, hogy a hiénák dominálta leintéses piacon, ahol korábban is a legtöbb visszaélés volt, maradt minden a régiben, a fix tarifával együtt egyáltalán nem tűntek el a korábbi problémák. Az átverések és lehúzások ugyanis részben a hatósági ellenőrzés, a büntetés veszélyének hiánya miatt működtek akadálytalanul korábban is és most is.
De a telefonos és szerződéses taxihívásoknál, miért ne lehetne válogatni az egyes társaságok és szolgáltatási színvonalak között? Az egyik cég drágább, de ha azt hívom, gyorsan jön jó kocsival, a másik olcsóbbért visz, de lassabban jön ki, szakadtabb autóval, kevésbé udvarias sofőrrel. Így van ez minden más termék és szolgáltatásnál is, miért igényel ez hatóságilag rögzített árat? És mindez teljesen független attól, hogy az állam egyébként meghatároz-e műszaki követelményeket az autókkal szemben, megkövetel-e bizonyos felkészültséget a sofőröktől az utasok biztonsága érdekében, vagy az utasszervező cégek és sofőrök viszonyába beleszól-e.
Ezekhez a fix tarifának semmi köze.
Most pedig lázonganak a taxisok, lázonganak az uberesek, ki vannak akadva az utasok, feszült helyzetben a kormány is, a legerősebb ötlete eddig, hogy betiltja az Ubert, mint appot. Vagyis egy durva beavatkozásra kényszerül, hogy kimeneküljön abból a helyzetből, amit egy korábbi durva és indokolatlan beavatkozásával ért el.
Mert ha az erős állam meg is akarja védeni az állampolgárait és a piac szereplőit, az sokszor valójában csak annyit jelent, hogy tüzet olt, ahelyett, hogy előre gondolkodna és nem gyújtogatna akkor, amikor arra nincs szükség.”
Marcin Romanowski a Zbigniew Ziobro volt lengyel igazságügyi miniszterrel történtek kapcsán rámutatott, hogy „amit most Magyar Péter »a „magyar Tusk« meghirdet, a maga »elszámoltatásával«, az már Lengyelországban gyakorlatban is látható.
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Simonovits András a Nők40-et pazarlónak és méltánytalannak nevezte, melynek kivezetése esetén nagy összegek szabadulnának fel, amiket „értelmesebb” dolgokra is lehetne fordítani.
Egy ócska libernyák s…ggfej megpróbálja provokálni a magyar férfit, de felsül.
Bovier György, fővárosi képviselő egy az egyben kijelentette Bohár Dánielnek, hogy nem terveznek nyugdíjemelést.
A Zöldek és Munkáspárt szövetségének jelöltje azonnal távozott a gyenge szereplést követően.
