A Lélek megtanít minket úgy szeretni, ahogyan Isten szeret!

„Ma pünkösd nagy napját ünnepeljük, amely teljessé teszi a húsvéti időszakot, ötven nappal Krisztus feltámadása után. A liturgia arra hív minket, hogy nyissuk meg értelmünket és szívünket a Szentlélek ajándéka előtt, akit Jézus több alkalommal is megígért tanítványainak. Ő az első és legfőbb ajándék, akit elnyert Jézus számunkra az ő feltámadásával és mennybemenetelével. Ezért az ajándékért maga Jézus könyörgött az Atyánál, ahogyan azt a mai evangéliumi jelenet tanúsítja, mely az utolsó vacsorához kapcsolódik. Jézus azt mondja tanítványainak: »Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat; én pedig kérni fogom az Atyát, és ő majd más vigasztalót ad nektek, aki örökre veletek marad« (Jn 14,15–16).

Ezek a szavak elsősorban arra emlékeztetnek, hogy szeretetünket egy személy iránt, és az Úr iránt is, nem szavainkkal, hanem a tetteinkkel bizonyítjuk; a »parancsok megtartását« is egzisztenciális értelemben kell érteni, vagyis hogy az az egész életet átfogja. Kereszténynek lenni ugyanis elsődlegesen nem azt jelenti, hogy valaki egy bizonyos kultúrához tartozik, vagy hogy elfogad egy tanítást, hanem inkább azt, hogy saját életét, annak minden dimenziójában, Jézus személyéhez és rajta keresztül az Atyához köti. E cél érdekében Jézus megígéri a Szentlélek kiáradását tanítványainak. Éppen a Szentléleknek, annak a Szeretetnek köszönhetően, aki egyesíti az Atyát és a Fiút, és aki tőlük származik, valamennyien magának Jézusnak az életét élhetjük. A Lélek ugyanis megtanít nekünk minden dolgot, avagy az egyetlen nélkülözhetetlen dolgot: szeretni, ahogyan Isten szeret.

Amikor megígéri a Szentlelket, Jézus »másik Paraklétosz«-nak (Jn 14,16) nevezi őt, ami vigasztalót, pártfogót, közbenjárót jelent, vagyis azt a személyt, aki támogat, védelmez minket, mellettünk áll az élet útján, valamint a jó melletti és a rossz elleni harcban. Jézus »másik Paraklétosz«-t említ, mert az első ő maga, aki testté lett, hogy magára vegye a mi emberi létállapotunkat és felszabadítsa azt a bűn szolgaságából.

A Szentléleknek tanító és emlékeztető szerepe van: tanítás és emlékeztetés. Ezt mondta Jézus: »A Paraklétosz, a Szentlélek, akit majd nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek« (Jn 14,26). A Szentlélek nem másik tanítást ad, hanem Jézus tanítását teszi élővé és működővé, hogy az idő, mely halad, ne törölje azt el és ne tegye erőtlenné. A Szentlélek beülteti ezt a tanítást a szívünkbe, segít, hogy magunkévá tegyük, hogy részünkké, testünk testévé váljon. Ugyanakkor felkészíti a szívünket, hogy valóban képes legyen befogadni az Úr szavait és példaadását. Valahányszor örömmel fogadjuk Jézus szavát a szívünkbe, az a Szentlélek műve.(...)

Mindenkinek szép pünkösdi ünnepet kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet!”