Akárki-ország

„Bajnai Gordon és hívei tévedtek, amikor azt hitték, képesek valamiféle lappangó jobbközép igényt megtestesíteni. Kiégtek, mint kánikulában a fű. Csapataik a mezőn szétszóródva ugyan harcban állnak, de vonzerejük pontosan ott a legkevesebb, ahová hódítani indultak. Orbán módszeresen és saját pályán verte rommá a konkurenciát, űzött csúfot holmi konzervatív értékekből.

Vona Gábor középre húzásától sem kell félnie – előbb-utóbb párttársai fognak ütközni vele. És hiába kezdődött meg a Fidesz eliszaposodása, hiába vannak itt-ott helyi tüzek, azoknál még nem lehet melegedni. Nincs csoportképző mágnes, csak néhány félénk arcfelmutatás. Majd Simicska? Ő inkább ijesztő példa, mint követhető. Meghasonulni persze lehet, kényelmesen, otthon, négy fal között. Olvastam valahol, hogy az Én elsüllyedése az Akárkiben, az maga a konformizmus.

Vajon a kormányfő közelében észlelik-e, hogy a március 15-i tüntetésen az akárkiből akár bárki is lehet? Vagy elég keverni a vezér semmibe vevő, lekezelő poénját sziklaszilárd Németh Szilárd bolseviki bolsevistázásával? Ne legyenek illúzióink: következik az összeszorított fogak politikája. Orbán Viktor meg fog védeni, ha kell, önmagunkkal szemben is.”