Brüsszel kvótája végrehajthatatlan, az Schengen halálát eredményezi

„Brüsszel csodaorvossága a kötelező betelepítési kvóta, amelyben olyannyira hisznek, hogy az unió egyes vezetői még fenyegetik, zsarolják is azokat a tagállamokat, így például Magyarországot és Szlovákiát, amely országok az Európai Bíróságon támadták meg a közösség döntését. Milyen következményei lesznek annak, ha Brüsszel mégis lenyomja a tagállamok torkán a kvótarendszert?

A Rubicon átlépése sajnos már megtörtént. Mára eljutottunk odáig, hogy a kötelező betelepítési kvótáról döntött az unió. A következő lépésben az EU automatikussá tenné a Brüsszel által megálmodott elosztási mechanizmust. Brüsszel nem látja a kvóta abszurditását, pedig erős a vélemény, hogy a kvóta nem végrehajtható. Ráadásul, ha valaki komolyan gondolja a kvótát, akkor annak definíciójából az következik, hogy Schengennek vége, és nem csak ideiglenesen. A kvóta lényege ugyanis az, hogy a menekültkérelmezővel szembeni eljárást abban az országban folytatják le, amit Brüsszel meghatároz. Az unió olyan országokba telepítene migránsokat, amelyekben a bevándorlók nem akarnak élni, nem ott képzelik el a jövőjüket, így a kvótából az következik, hogy a tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy a menekültkérelmező ott is marad, ahova őt Brüsszel kisorsolta. Tehát folyamatos belső határellenőrzésre van szükség, a tagállamoknak vissza kellene állítaniuk a határellenőrzést, amely összeegyeztethetetlen a szabad mozgáson alapuló schengeni logikával. Olyan határellenőrzés pedig nincs, ami csak a migránsokat ellenőrzi, hanem az mindenkire, így ránk is kiterjed. A kvóta tehát az egyik legfontosabb uniós vívmánynak a végét jelenti.

Ezt nem látja Brüsszel? Mindezek ellenére miért ragaszkodnak a kvótához?

De, Brüsszel ezt pontosan látja, ugyanakkor az a célja, hogy a szupranacionális szint megerősödésével járjon a válságkezelés. Az összes gyógyszer, amit az uniós bajokra kínál Brüsszel az az, hogy a tagállamok szuverenitásának rovására egyre bővíti az Európai Unió központi intézményeinek hatásköreit. Ez az egyetlen megoldás, amit ők működőképesnek gondolnak. Ezen a ponton kulcsfontosságú a magyar és a kelet-közép-európai perspektíva. Ahogy említettem, jelenleg egy európai szintű vita zajlik: valaki az Európai Egyesült Államokban hisz, valaki a nemzetállamok Európájában. Nekünk, kis országként azt kell látnunk, hogy egy szupranacionális szint az mindig a nagy tagállamoknak és a centrumnak kedvez. Az erőegyensúlyt úgy változtatja meg, hogy a nagy tagállamok és a centrumországok domináns pozícióba kerülnek, és a periféria még inkább perifériára szorul, az érdekérvényesítés is gyengébb lesz. Egy német lehet föderalista, lehet szuverenista, de egy kis kelet-közép-európai tagország állampolgára ezt nem teheti meg. Aki Magyarország jövőjében gondolkozik, az nem tehet ilyet, mert az automatikusan a pozícióink vesztésével jár. A vita tehát nemzetstratégiai jelentőségű.”