Ió, ció, recesszió!

„Eddig azonban ment a szekér, köszönhetően az uniós pénzfolyamnak, a külföldre kitántorgott magyarok hazautalásainak és az itthon mégis helytálló cégek erőfeszítéseinek. Azonban ha ebből a három elemből egy is kiesik, nulla körüli lesz a hazai növekedés.

Márpedig pár év, és az uniós pénzfolyamnak jó eséllyel vége. A tavalyi frenetikus, 0,6 százalékos befektetési ráta is megmutatta, hogy az uniós pénzek vékonyodásával a cégek azonnal visszafogják az itteni befektetéseiket. Ahogy 2014-ben, amikor jobban virítottak a beruházási indexek, gyanúsan azok a szektorok fejlődtek, ahová az uniós manna érkezett. Könnyen lehet, hogy a napokban a néhány évvel későbbi történésekből kaptunk egy kis ízelítőt. Januárra negyedével zsugorodott az építőipar. Még nincs itt a világvége, a szektor fél lábon kibírja, amíg a kormány erőltetett ütemben 2018-ig lehívja a maradék összes uniós pénzt. A választásokig hajrá, épülhetnek a stadionok, szökőkutak, alföldi kilátótornyok, és száz pártcég kommunikálhatja a magyar reformok sikerét.

Utána viszont vége a tündérmesének. Az állam forrásai jelentősen visszaesnek, a nyakunkban marad egy időközben hatalmasra duzzasztott, közpénzekre ráépült állami-pártközeli cégmonstrum, óriásira hizlalt propaganda-közmédia, stadionok, bújtatott munkanélkülinek tekinthető közmunkások százezrei. Nem ismerős? Például a történelemkönyvek késő Kádár-korszakról szóló fejezetéből?”