Ankara hatalmi játszmája: zsarolás mesterfokon

„A merénylet ugyanis a török kétfrontos harc narratíváját erősíti, amelynek megnevezett célpontjai az Iszlám Állam és a Kurd Munkapárt. Míg azonban az unióval folytatott megbeszélésein az Iszlám Állam elleni fellépést hangsúlyozza, a bombák a Kurd Védelmi Egységekre és a dzsihadistákkal harcoló kormányerőkre hullnak. Ebben a kontextusban bármely erőszakos cselekmény felhasználható annak igazolására, hogy Ankara fokozza a kurdok elleni offenzívát Törökországban és Szíriában egyaránt.

(…)

Kelet-Törökország többségében kurdok által lakott nagyvárosaiban mindeközben tavaly október óta polgárháborús állapotok uralkodnak. A Diyarbakr utcaképét ábrázoló fényképek akár Szíriában is készülhettek volna. Az Iszlám Állam elleni küzdelem ebben a kontextusban tehát nem más, mint ürügy a szíriai török beavatkozás volumenének erősítésére. Ankara igazi célpontja a szíriai kurdok Demokratikus Unió Pártja és annak fegyveres szárnya, a Népi Védelmi Egységek, amelynek katonai kiképzésében meghatározó szerepe volt Ankara első számú ellenségének, a törökországi Kurd Munkapártnak. Hasonlóan kulcsfontosságú a törökbarát milíciák pozíciójának helyreállítása és megerősítése is.

A kérdés az, hogy Erdogan rá tudja-e venni a hadsereg vezetését szárazföldi hadművelet indítására Szíriában. Az elnöki szándék ellenére a török vezérkar egyelőre megosztott a kérdésben. A török vezetést nem aggasztja, hogy egy ilyen lépés nyílt, globális következményekkel járó regionális konfliktussá mérgesítheti a helyzetet. Azonban egy bizonytalan kimenetelű és vélhetően hosszú ideig elhúzódó háború valószínűleg csökkentené a törökországi kurdok elleni hadműveletek intenzitását. A magának teremtett csapdahelyzetben Erdogan minden bizonnyal növelni fogja az unióra gyakorolt nyomást. További anyagi követeléseinek elutasítása esetén akár a határok részleges vagy teljes megnyitásával is.”