Mi lesz belőled, Szíria?

„Az utóbbi évek fejleményei egy masszív válsággócot teremtettek, amely lényegében négy államot is – Irak, Líbia, Szíria, Jemen – a permanens harc terepévé változtattak. Az eddigi határozatlanság pedig lehetővé tette, hogy a külpolitikailag is felzaklatott Oroszország (nyugati fordulat Ukrajnában) katonailag is megjelenjen a térségben. Arról nem is beszélve, hogy a kínai diplomácia is egyre fontosabb a térségben, a gazdasági kapcsolatok felfutása után, idén januárban a kínai elnök is végigjárta a helyi középhatalmak fővárosait. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a szíriai helyzet végtelenül bonyolult, legalább annyira, mint a szíriai népesség etnikai-vallási megoszlása. A szembenálló felek számára a Síita félhold léte vagy nem léte (ez az Irán-Irak-Szíria-Libanon tengely) alapvető stratégiai fontosságú kérdés. Ahogy Oroszország szempontjából is lényeges, hogy legyen egy stabil közel-keleti szövetségese.

Az évek óta tartó nyugati, hol elvi – támogassuk a felkeléseket egy sosem látott helyi demokrácia kialakulásában, ne vonjunk be szárazföldi csapatokat, – hol stratégiai – fontos szövetségeseket ne hagyjunk bukni (Bahrein), baráti puccsok felett hunyjunk szemet (Egyiptom) – váltakozása teljesen felborította az erőviszonyokat, és leamortizálta a nyugati hatalmak tekintélyét. A migrációs válság pedig csak az első jele annak, hogy ennek a tekintélynek a megszűnése kézzelfogható károkat fog okozni kontinensünknek, mivel képtelenek vagyunk megőrizni a békét a szomszédunkban, és képtelenek vagyunk megvédeni a határainkat. Emellett pedig azzal is számolni kell, hogy a Közel-Keletet legalább annyira, ha nem még jobban érinti a demográfiai krízis, csak míg Európa a fogyással és elöregedéssel küzd, addig a Közel-Kelet a népességrobbanással.