Toporzékol Zelenszkij: már azt is megmondaná, mit tehet Orbán Viktor
Az ukrán elnök nem örült a magyar miniszterelnök tárgyalásának.
Persze, egyre többfelé hallani a retorikát, hogy a multikulti káros, a bevándorlás helyett inkább vállaljunk több gyereket, és így tovább. De ez nem lehet a siker receptje. Ezek nem jövőbemutató elgondolások.
„Miért gondolja pozitívnak Merkel menekültpolitikáját, amelynek alapvetésétől, a bevándorlók meghívásától, az üdvözlet kultúrájától (Willkommenskultur) mintha már a kancellár is visszatáncolt volna?
A menekültválság esetében Merkel sikeresen formálta országos szinten úgy a narratívát, hogy menekültválságról legyen szó, ne pedig »migránsválságról«, majd ezzel együtt a németekben felébredjen az emberi jogok melletti elköteleződés, és az az erős elhatározás, hogy soha többé nem történhet meg az, ami a nácizmus idején történt. Szerintem ekkor jött át leginkább, hogy Merkel képes valódi vezető szerepet vállalni. Hatására pedig egy rövid időre az egész európai migrációs diskurzus pozitívabb arculatot vett fel.
Ez a pozitív diskurzus nem tartott sokáig.
Igen, sajnos, így van. Részben azért, mert a közép-európai kormányok nem osztoztak ebben a lelkesedésben. Orbán viselkedése szerintem abban gyökeredzik, hogy más a kormányzásról, a vezető szerep követelményeiről alkotott felfogása, mint az európai politikusok többségének. Orbán a választók félelmeire épít, azt gondolja, attól lesz sikeres, ha ezeket a félelmeket hatékonyan aknázza ki, akár csak Donald Trump vagy Marine Le Pen.
De ezzel a politikával nem működhet sikeresen az Európai Unió. Ha mindenki hagyja, hogy a saját félelmei és vélt nemzeti érdekei irányítsák a politikáját, akkor az egész unió értelmét veszti, a brüsszeli intézmények kiüresednek, a schengeni rendszer megszűnik működni, és így tovább. Így az egész EU nem lesz több, mint egy mindössze papíron létező közösség, amelynek egyes tagjai ugyanazt a fizetőeszközt használják. Nem akarok arról beszélni, hogy háborúk is kitörhetnek, nem akarok párhuzamot vonni a mostani időszak és a harmincas évek között, de vannak sokan, akik ezt megteszik.
És az nem lehetséges forgatókönyv, hogy a jelenlegi érzületek eluralkodása és például a Nyugat Orbán-képének hirtelen javulása olyan EU-nak ágyazhat meg, melyet a közös ellenségkép, a vélt európai értékek, valamint a fehér keresztény többség megtartásának deklarált célja tartanak össze? Más szóval: az elzárkózás és a xenofóbia teremti meg az eleddig annyira hiányolt európai szolidaritást?
Ha Európa ezt a csúf arcát mutatja, akkor nem lesz képes gazdasági sikerekre. Az EU-nak már most is komoly demográfiai problémái vannak, és szüksége van bevándorlásra, kell a fiatal munkaerő, amely eltartja az előbb említett fehér keresztényeket, ha azok nyugdíjas korba lépnek.
Igen, de ezt nem csak bevándorlással lehet megoldani, mondja Orbán, aki megmutatná Európának, hogyan kell a családokat megerősíteni, a nőket pedig arra ösztönözni, hogy karrierálmok kergetése helyett inkább gyermeket neveljenek.
Persze, egyre többfelé hallani a retorikát, hogy a multikulti káros, a bevándorlás helyett inkább vállaljunk több gyereket, és így tovább. De ez nem lehet a siker receptje. Ezek nem jövőbemutató elgondolások. Szerintem az ilyesfajta gondolkodásból csak az következhet, hogy Magyarország és Európa egy idő után valamiféle skanzenné válik, amit legfeljebb a turisták látogatnak nagy örömmel, az európai fiatalok viszont inkább Latin-Amerikában és Ázsiában próbálnak maguknak munkát találni.”