„Hosszabban pedig a következő a történet. A kölni pályaudvar előtti események csak lassan derültek ki, azaz a német sajtó értelemszerűen nem tudott arról élőben tudósítani. Nem »elhallgatásról« volt szó. Például a bevándorlás témáját szintén negatívan befolyásoló szilveszter esti müncheni terrorfenyegetésről élőben tudósított minden lap. Egy terrorfenyegetés ugyanis azonnal tudható; a szexuális molesztálásoknak azonban az a jellegük, hogy sokszor tényleg csak a feljelentések után derülnek ki.
A kölni rendőrséghez is csak január első hetében jöttek be az első feljelentések. Mindazonáltal az már január elsején is tudható volt, hogy a kölni pályaudvar előtt a német rendőrség nem volt ura a helyzetnek, és ezért részeg férfiak egymásnak estek, nőket molesztáltak, a tömegbe petárdáztak. És ez nem is lett elhallgatva a német sajtóban.
A kölni napilap, a Kölner Stadt-Anzeiger már január elseje reggelén – még a rendőrségi közlemény előtt – beszámolt erről »Szexuális zaklatások szilveszter este« címen. Noha ekkor még egyetlen egy feljelentés sem volt, és a rendőrség is csak egyetlen egy esetben tudta a szexuális molesztálást megállapítani, az országos napilapok is átvették a hírt: legelőször éppen a balliberális Süddeutsche Zeitung, azaz elég nehéz itt balos összeesküvést, elhallgatást sejtetni. A napilap január 2-án »Számos támadás nők ellen szilveszter este Kölnben« címmel tudósított. Aztán sorra jelentek meg a hírek az Express bulvárnapilaptól a katolikus Rheinische Poston át a neokonzervatív Die Weltig.”