Az ateizmus apró örömei

Az ateista egy szellemi értelemben vett nyomorék. Nem olyan, mint egy kerekesszékes ember, mert az mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő. Nem. Az ateista egy nyomorék. Pontosabbn egy identitáészavaros nyomorék, aki képtelen szembenézni ezzel, inkább azt követeli a spirituálisan normális emberektől, hogy legyenek ők is olyan nyomorékok, mint ő, mert akkor az ő nyomoréksága nem olyan kínos és feltűnő. És igen. Az ateista gyáva is. Szétfossa az agyát a csalódástól való félelemtől. Ezért inkább nem hisz, mert akkor abból baj nem lehet. Pedig dehogy nem. Annál nagyobb bajba már úgysem kerülhet, mint hogy önként nyomorék. Zuhanó repülőn, meg a halálos ágyán persze rögtön megszűnik ateistának lenni. Hiszen akkor már nincs vesztenivalója. De addig egy gyáva alak, aki azt hiszi, hogy cinikusnak lenni valami elegáns, meg sikkes dolog. Pedig a cinizmus, a szarkazmus csak a gyávaság ordító jele. Mintha kitetováltatná a homlokára, hogy beszari bízni valamiben, mert olyan gyenge a személyisége, az integritása, hogy menten szétesik, mint egy zacskó szotyi, ha csalódnia kell. Úgyhogy inkább azokat fikázza, akikben van mersz hinni, bízni és nem fosni a hit, a bizalom próbatételeitől, és az esetleges pofára esésektől. AZ ateista mindig a könnyebb utat választja, aztán nem baromian érti, hogy azok, akik nem olyan vacakok, mint ő, miért bírják jobban a megpróbáltatásokat.

tutiblog: a kormánypárti blogszféra szellemi zagytározója

Nemrég olvastam valahol: AZ ATEISTA ÉS A MESTER Ateista: Mester, én tisztelem Önt, hogy feláldozta a földi javakat azért, hogy bölcs lehessen. Mester: Az én áldozatom az Önéhez képest semmi. Ön az örökkévalóság tudását áldozta fel a földi javakért! Ateista: Mutasd meg, hol van Isten! Mester: Előbb mutasd meg te, hol nincs!

Hahahaha Merkel mióta ateista?