„A magyar karácsony idején nem volt szünet, menni kellett az iskolába 24-én, 25-én, 26-án is. Szombaton is tanultunk, legfeljebb egy napunk lehetett szabad szerencsésebb években. Az állami ateizmus ott nyomorgatta a tanárokat, ahol érte, nem dicsérték meg az osztályfőnököket, ha nem bírták távol tartani a templomoktól a gyerekeket az ünnepeken. Reformátusok voltunk, nem éjféli misére, hanem kora esti istentiszteletre mentünk volna, ha tudunk és ha merünk.
Hogy sokat ne dilemmázzunk a menni vagy nem menni fölött, arról ateista estekkel gondoskodott az iskola. A részvétel kötelező volt, szigorú büntetésre számíthatott, aki nem jelent meg. Ezeken az esteken semmi különös nem történt: valamelyikünk felolvasott a többieknek valamit arról, hogy Isten nincs, mert Gagarin és utána még sok hős szovjet férfi járt fent az űrben, és látta, hogy mennyország sincs. Végighallgattuk ezt, és mehettünk haza.