„Miért kezdett el a városi terekkel és a városok szerkezetével foglalkozni?
Gyerekkoromban a térképek bűvöletébe estem, szerettem volna megfejteni őket. Éreztem, hogy valami titkuk van, és ez a kíváncsiság azóta sem múlik. A térképek tanulmányozása nekem a mai napig majdnem szakrális élmény: a várost rejtjelek sokaságának látom, amik csak arra várnak, hogy megfejtsem őket. Nem a házak izgatnak, hanem a települési táj, az épített-, és a vele együtt létező természet környezet.
A lakókörnyezet iránti érdeklődésemet egy ennél későbbi élmény határozta meg. A nyolcvanas években részt vettem egy városi szegénynegyedekkel foglalkozó konferencián Dzsakartában, Indonézia fővárosában. A város nyomornegyedeiben azt vettem észre, hogy a szemétből, bádogból, pléhből épített viskók a holland gyarmatosítók jellegzetes építészetét utánozzák – harmadára kicsinyítve a házakat. Ott jöttem rá, hogy a világ csodálatos, csak másképp kell nézni.(...)
Sokat foglalkozott Budapesttel. Mit gondol az elmúlt időszak változásairól?
Budapest változása bizonyos tekintetben csodálatos, bizonyos tekintetben azonban aggodalomra ad okot. Visszakaptuk a Várkert bazárt és a Vigadót. Európai szintre kezdenek emelkedni a frekventált részek, élhetőbbé, pezsgőbbé válik a belváros. Nagyon érdekes és szimpatikus jelenség – még ha nem is tudatos városfejlődés következménye – a romkocsmák kialakulása. A Gozsdu udvar, az egykori zsidó negyed egy kis Párizs, ami csak részben az okos várospolitika eredménye.
A másik oldalon ott van a Városliget beépítése, amit például az egész építésztársadalom egy emberként vitat, mert szerintük több más, és a város egészének fejlődése szempontjából jobb alternatíva is lenne egy kulturális negyed létrehozására. A pesti Duna-part déli részének is tragikusan sikerült a beépítése. Meg kellene tölteni a negyedet élettel, de ez nem egyszerű, mert csak irodák vannak ott, a Müpa pedig önmagában nem tud elég embert a környékre vonzani.
Szomorú az is, hogy a budapestiek nem tudják birtokba venni a Duna-partot. Ha a 2024-es Olimpiát tényleg nálunk rendezik majd, az talán lehetőséget biztosít ennek megváltoztatására.
Sétatudomány
Hogyan változott a várostervezés az elmúlt évtizedekben? A nemzetközi trendek mennyiben befolyásolták a hazai várostervezés helyzetét?
A szocialista realizmus szerencsére már az ötvenes években lekerült a napirendről, sajnos helyette a még pusztítóbb internacionalista modernizmus következett. Ebben az időben hatalmas léptékű lakásépítés indult szinte mindenhol, így Magyarországon is. Mindenki panelházakat tervezett, mi is csináltunk ilyen munkákat a tanszéken. Felmerült persze bennünk – és szerencsére másokban is – hogy nem lehetne-e humánusabb lakókörnyezetet kialakítani az adott keretek között. Már a hatvanas években megjelentek olyan modernista irányzatok – például a strukturalizmus – ami élhetőbb környezet kialakítására irányult. Érdekes tervek születtek, de még mindig a tömeges lakásépítés jegyében.
1968 a párizsi diáklázadások éve, aminek a kulturális hatása lassan nálunk is érvényesült. A lakásépítési hullám azonban csak a 70-es évek végére csökkent. Egyre többen szerettek volna elköltözni a romló környezeti feltételekkel küszködő nagyvárosokból, és megindult a szuburbanizáció. Nyugat-Európában ezt követően a régi építőipari cégek már inkább csak a régi épületek rehabilitációjával foglalkoznak. Ez a folyamat alapvetően írta felül a városfejlődésről még a modernizáció korában kialakult képünket.
A tendenciák nálunk is hasonló irányúak voltak, csak kisebb léptékben: a magyar középosztály a nyugati országokénál szűkebb volt. Tulajdonképpen Szelényi Iván és Konrád György munkájával ekkor – a hetvenes években – indul útjára a magyar településszociológia. Súlyos identitáskeresés indult, nem csak nálunk: szociológus munka ez, vagy építészeti kérdés? Magyarországon tradicionálisan műszaki tudománynak tekintették, mert kapcsolódik a városok építéséhez. Ezzel szemben az angolszász világban az urbanisztika eredendően társadalomtudományi orientációjú. Szerintem az urbanisztikának ideális esetben a közös gondolkodásról és döntésekről kell szólnia, ezért fontos kérdés, hogyan lehet a két tudománycsoportot sikeresen integrálni.”