„Arról is szó van a regényében, hogy meg kellene erősíteni a szélsőjobbot.
Igen, van olyan szereplő, aki erre szövetkezik. Ez egy tök érdekes téma, foglalkoztat egy-két dolog ennek kapcsán. Hogy például most a kérdése is az volt, hogy szélsőjobb, holott már az elnevezésben is rosszak vagyunk ezzel a jobboldallal meg baloldallal. Hiszen ugye generálisan a jobboldali gazdaságpolitika azt jelenti, hogy kicsi állam, kicsi adó, az embereknél hagyni a pénzt, hadd döntsem én el, hogy milyen egészségbiztosítást akarok, ne az állam bácsi oldja meg helyettem. Mert az ugye a baloldal: nagy állam, szociális gondoskodás, államosítjuk a közműszolgáltatókat, ha hibázik a kisember, akkor segítünk, ha rossz hitelt vett fel, ha Quaestorba tette a pénzét, megoldjuk, a rezsijét csökkentjük – ez egy baloldali gazdaságfilozófia. Miközben azt gondoljuk, hogy ez jobboldali, mert most úgymond jobboldali kormánya van Magyarországnak. Holott gazdaságpolitikájában, néhány drasztikusan jobboldali megoldástól, például a 16%-os flat rate adótól eltekintve nagyon-nagyon baloldali megoldásai vannak. Oké, a szociális, erkölcsi értékrendjét tekintve ez egy jobboldali kormány. De még itt is kérdés, hogy honnan nézve, Amerikából vagy Nyugat-Európából? Tehát ma már ez, hogy jobboldali, baloldali, szélsőjobboldali… Az egyik szereplőm azt mondja, hogy de hát itt csak szocialisták vannak: nemzetiszocialisták – szokták mondani a Jobbikról – meg szocialista a mai kormány, lásd rezsicsökkentés, meg egyébként a baloldal is szocialistának tartja magát. Tehát akkor hol van itt egyébként egy jobboldali párt? Kívülről nézve Magyarországot úgy néz ki, mintha itt tízből hét ember úgymond jobboldali lenne, pedig dehogyis! A kormánypárt szavazói azért szavaztak rájuk, mert ötezer forinttal kevesebb rezsit kellett fizetni. Mint Kádár János idején. Egy ilyen technikával vették őket meg, persze nem fogják elismerni, és ha ezt a Frei Tamás mondja, akkor jól fel fognak háborodni. Annyi biztos, hogy Magyarországon ez kicsit zavaros, nem lehet beletenni a régi világ skatulyáiba a mai pártokat, a mai miniszterelnököt. Professzionalizmus vagy amatörizmus, én így osztom fel ezeket a pártokat és ilyen értelemben a mai Magyarország vezetése sokkal profibb, mint a korábbiak voltak. (...)
Azt már tudjuk, hogy lesz még könyv – mi lesz a központi téma?
Az a benyomásom, hogy Európa nagy dilemmája lesz a következő nagy kérdés, amihez valahogy viszonyulnia kell Magyarországnak: hogy ez egy német hegemóniájú Európa, ahol Európa főnöke a német kancellár, vagy egy másmilyen Európa lesz itt. Szerintem a francia-német konfliktusok sokkal erősebbek lesznek a jövőben, mert a mélyben iszonyatosan nagy ellentétek vannak. Most még seprik be az asztal alá, de egy idő után ezt már nem lehet majd, és az ország vezetésének erről majd valamit mondania kell, hogy mi hogy viszonyulunk Németországhoz. Hogy beállunk tökéletesen mögé, és akkor ez megint egy olyan ország lesz, mint ahogy régen is mondták, hogy Németországtól nem látni Európát, mert Németország kitakarja, vagy nem állunk be ennyire szorosan az árnyékba, és kilátunk mögüle is. Ez szerintem nagyon érdekes lesz, engem most ez foglalkoztat, hogy talán erről fog szólni a következő néhány év, és a könyvem is.
Lesz Magyarországon polgárháború? Az előző regénye ezt jósolta.
Áh, miért lenne? Feszültség van, de nem gondolom. Nem vagyok az orákulum, de ez azért nem Szíria.”