Ránk ne számítsatok

„Észlelhetjük, hogy az idegenrendészet és a határőrizet militarizálását bevezető, gyalázatos törvénymódosítások parlamenti szavazásakor az MSZP tartózkodik. Azt láthatjuk, hogy nyilvános eszmecserén a menekültkérdésről megjelennek az MSZP, az LMP, a Liberálisok képviselői, és nagyjában-egészében egyetértenek a Fidesszel és a szintén meghívott Jobbikkal együtt a magyar miniszterelnök őszintétlen »javaslatait« illetően, s evvel is javítják a kormány ingatag nemzetközi pozícióit. Megfigyelhetjük, hogy a földeladások tárgyában az LMP által meghirdetett (tárgyilag helyes és jogos) tiltakozó tüntetésen együtt vesz részt a meghívó zöld párt, a Jobbik, az MSZP és a PM. Mindezek a pártok az országgyűlésben KÖZÖS javaslatot nyújtanak be a Jobbikkal holmi parlamenti »vitanap« indítványozása tárgyában. Az LMP vezetője – miután a nyarat végighaknizta Erdélyben, Tusnádfürdőtől Kolozsvárig a Fidesz-KDNP nacionalista politikusainak bizonnyal fölemelő és üdítő társaságában, s miután pártja javasolta elektronikus nyomvezető szerkezetek fölhelyezését a menedékkérők testére – most a Jobbik vezérével édeleg különféle »beszélgetéseken«, legutóbb az Együtt elnökének társaságában.

A Gyurcsány Ferenc vezette DK nagyon derekasan viselkedett a menekültkérdésben – ez akkor is igaz, ha az erre a pártra jellemző »politikai látványpékség« stílusa idegen az ízlésemtől – , noha azt azért a vakmerő Gyurcsány-párt se követelte, hogy a magyar állam fogadjon be, telepítsen le és segélyezzen legalább pár ezer menekülőt. Ámde mit szóljunk ahhoz, hogy Gyurcsány valamely, neki nem tetsző bírói ítélet miatt nyilvánosan megfenyegeti az ügyészség és a bíróság munkatársait? Mit gondol az ilyen államférfiú a hatalmi ágak elválasztásáról? Mit gondol a bíróság (és az ügyészség) függetlenségéről? Hogy képzeli azt, hogy – alig burkoltan – megtorlással fenyeget embereket esetleges választási sikere esetén?

Hát így festenek ellenzéki »pártjaink«. Részt vállalnak a Jobbik »normalizálásában«, szokványos párttá való átfestésében – ez már megtörtént több nyugati országban is, ahol a fasisztoid szélsőjobboldal bizonyos helyeken a közélet »normális«, szokványos részvevőjének számít – , az utóbbi időben a balliberálisnak pocskondiázott sajtó is általánosságban beszél »ellenzéki pártokról«, s ebbe a Jobbikot is beleérti; ha így megy tovább, okkal.

A »demokratikus« magyarországi ellenzéki pártok megadják magukat a soviniszta, fajgyűlölő közhangulatnak, a szélsőjobboldal és a még szélsőbb jobboldal tekintélyuralmi, elnyomó és diszkriminatív (kirekesztő) törekvéseinek – és mindenekelőtt az erőnek. Voltaképpen belenyugodtak abba, hogy ebben az országban Orbán Viktor és Vona Gábor uralkodik: mind a kormányzat hívei, mind a legerősebb »ellenzéki« párt (a Jobbik) követői külön-külön és együtt is többen vannak, mint az ő szavazóik. Elvesztették esélyüket a hatalomra.”