Érkezhet az ifjabb Sarkozy a francia politikába, és nem akárki a példaképe
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
Ahol semmi sem biztos, az állam meg mindenre képes, ott hosszabb távra komoly összeget komoly ember nem fektet be. Csak a kegyenc, ki állami kegyre számít.
„Az ellenzék nagyja meg mit tesz? Összefog. A demokrácia és az emberi jogok legtudatosabb, legnyíltabb és legelszántabb ellenségeivel. Az MSZP és az LMP csatlakozik a Jobbik beadványához, hogy az Alkotmánybíróság nyilvánítsa alkotmányellenesnek az állami tulajdonban lévő földek eladását.Maradjanak azok az idők végezetéig azok kezében, akik az értékét lenullázták. Soha a büdös életben ne határozzák meg piaci szereplők, piaci viszonyok a kivételesen jó tulajdonságokkal rendelkező magyarországi termőföldek értékét. A Balrad.com nevű bolsevista honlap ünnepli az összefogást: »Bal-Rad komm: CSAK ÜDVÖZÖLNI ÉS TÁMOGATNI LEHET EZEN ELLENZÉKI PÁRTOK KONSZENZUSÁT! Idéznénk a Magyar Népköztársaság Alkotmányából.« És idézik lelkesen az 1949-es sztálinista alkotmányból, hogy minden jelentős termelési tényezőnek az állam tulajdonában kell lennie.
»Ilyen a bolsevik jogalkotási mód. Nem tudom, mi hogyan működik, ezért elképzelek egy világot, és elrendelem, hogy minden működjön úgy, ahogy szerintem helyes lenne. Ez annyira a Rákosi-korszakra emlékeztet, hogy az embert egyszerűen elfogja a pánik.« Így jellemezte Juhász Pál 2012-ben a Fidesz földtörvényét a Magyar Narancsban. A helyzetet pedig így: »A magyar mezőgazdaság modernizációját már a rendszerváltás után lehetetlenné tette a dilettáns jogalkotás. (...) A beruházási szint már évek óta az 1991-es szint 90 százaléka, holott 1991-ben agrárválság volt – miközben a lengyeleknél, cseheknél, szlovákoknál több mint kétszeresére nőtt. A termelés a növénytermesztésben a 80-as évek szintjének 85-90 százalékánál, állattenyésztésben a felénél jár. Hozzáadott értékben és foglalkoztatottak számában már csak 40 százaléknál.«
Negyedszázada és egyre inkább az osztogató-fosztogató, piacellenes, mindent agyon- és folyvást újraszabályozó állami önkény uralkodik a magyar földeken. Ahol semmi sem biztos, az állam meg mindenre képes, ott hosszabb távra komoly összeget komoly ember nem fektet be. Csak a kegyenc, ki állami kegyre számít.”