Unokáink Európája kerül veszélybe

„A hazai ellenzék, főként a ballib szakasz megnyilvánulásait hogyan értékeli? Mintha nem volna saját véleményük, s mindenkivel egyetértenek, aki támadja a magyar kormányt és szapulja a lakosságot.

A baloldal egész politikája arra utal, hogy kormányellenes akcióikat külföldi támogatással remélik sikerre vinni. Persze azért nem maradt más út számukra, mert saját lakossági támogatottságukat már felszámolták. Különösen az MSZP pályázhatna a legnagyobb balek címre, miután még mandátumokat is ajándékozott riválisainak, amelyek egy zsugorodó szavazóbázisból visznek el választókat tőlük. A migrációhoz való hozzáállásuk természetesen ezt az apadó bázist is folyamatosan tovább koptatja. A hazai baloldalt a teljes eljelentéktelenedés fenyegeti.

A honi balliberálisok már évtizedek óta internacionalisták.

Éppen ezért figyelhetnének az európai baloldal színeváltozására. A szociáldemokrata Werner Faymann osztrák kancellár például nemrégiben még sértőn nyilatkozott rólunk, ám most már ő is korlátozná a migránsok betódulását. Amint a küszöbükre ér a baj, oszlik a baloldali egység a magyar kabinet támadásában, és lassanként átveszik a mi módszereinket. Mert tudják, hogy a szavazók megbosszulják, otthagyják őket, ha nem az ő érdekeiket képviselik. E tekintetben is unikum a magyar balliberális blokk és sajtó. A hazai médiumokban csak olyanokat hajlandók szerepeltetni, akik kormány-, sőt nem egyszer magyarellenesek. Holott a magyar közvélemény döntő többsége a kormány mellett áll.

Érdekes módon a liberális vagy annak elkönyvelt értelmiség egyes kiemelkedő szereplői is a kormány menekültpolitikáját támogatják. Elég Kertész Imrét vagy Konrád Györgyöt említeni.

Minden józanul gondolkodó értelmiséginek nyilvánvaló, hogy nem lehet nyakló nélkül ráereszteni Európára ezt a teljesen eltérő kultúrájú, tisztázatlan hátterű tömeget, akiknek túlnyomó része nem menekült, csupán szeretne nyugati életszínvonalon élni. Akiknek ráadásul legtöbbször eszük ágában sincs beilleszkedni, mert egy párhuzamos társadalmat szeretnének kialakítani Európában. Így aztán hiába reménykedik abban a baloldal, hogy majd mindig rájuk fognak szavazni a betelepülők. Amint elérnek egy számarányt, kizárólag a saját maguk jelöltjeit, kultúráját fogják támogatni.

A német vezetők viszont azt is mondják, hogy az érkezők közül ki fogják szűrni a gazdasági bevándorlókat, s csak az igazi menekültek maradhatnak. Igaz, ember legyen a talpán, aki a kancellárnő változékony nyilatkozataiból eligazodik, kiket milyen kategóriába sorol.

Bármit is hoz a jövő, az EU-ban ezt már elrontották. Százezreket nem lehet visszaküldeni. Komolytalan azt feltételezni, hogy majd két év múlva közölni lehet velük, hogy megválthatják a vonatjegyüket, s mehetnek, amerre látnak.

Biztonságpolitikai szakértők szerint hatalmas kockázatot jelentenek azok, akik még csak nem is regisztráltak, és nem lehet tudni róluk semmit.

Sajnos majdnem mindegy, hogy regisztráltak-e vagy sem. Mert a lényeg az, hogy kialakul egy népesség, amely ellenségesen viszonyulhat a befogadó országhoz. És egy olyan legyengített közegben, amely a liberalizmus jegyében minden kiirtott, ami a hazához, a nemzethez, a családhoz, a zsidó-keresztény kultúrkörhöz köthető, akadálytalanul érvényesítheti az akaratát. Mert akik jönnek, azoknak erős a normarendszerük és a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Dehogy akarnak ők integrálódni. Azt akarják, hogy hozzájuk integrálódjanak. És erre az életidegen fantazmagóriákban élő liberálisok jó alanyok. Be kellene látniuk: a multikulturalizmus megbukott, hiszen évtizedek alatt sem tudtak integrálódni még a régebbi bevándorlók sem.”