„Miközben szörnyülködünk idehaza a pénzügyi és hatalmi csoportok által fondorlatosan vezetett »világerő« titkos ügyködésein, addig épp egy olyan valami nem zavar bennünket igazán, amelynek hasonló a magatartása, a szemünk előtt létezik és osztódva szaporodik. Tehetetlen dühvel szidjuk a ránk fenekedő sötét szellemeket és titkos árnyakat, jobb fogalom híján a »háttérhatalmat«, amelyről rengeteget beszélünk, ám alig tudunk róla konkrétan valamit. Pedig eközben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az orrunk előtt sebtében létrehozott alapítványok révén ránk hivatkozva elképesztő mennyiségű közpénzt költ műkincsek és luxusingatlanok vásárlására, valamint a közgondolkodás alakítására.
Már ahogyan hozzájut a forráshoz az MNB, az is idegesítő. Ha veszteséget szenved el, akkor a költségvetésnek kell pótolnia. Azonban ha nyeresége keletkezik, akkor azt nem kell visszaforgatnia a költségvetésbe. Ezek után szakértelem híján maga döntheti el, mit kezdjen az így keletkezett hatalmas közpénzzel, ráadásul anélkül és úgy, hogy az ügyletekről minden lényegest tudjunk, hogy mi ezt szeretnénk, s hogy képesek legyünk örülni neki. Matolcsy Györgyék különleges formát is találtak ahhoz, hogy ránk fordíthassanak sok száz milliárdot. »Társadalmi felelősségvállalási stratégiát«alkottak értünk, ennek a keretében vásárolják a műkincseket és az ingatlanokat, hogy azokban például új oktatási intézményeket hozzanak létre. (...)
Eközben olvasom, hogy a kánikulában több kórházban szünetelnek a műtétek, mert a 40 fokos műtőkben az orvosok izzadsága ráfolyik a betegekre, és nincsenek speciális légkondicionálók. Azért nincsenek, mert túl drágák. Darabonként másfél millió forintba kerülnek. Ez nem mese. Észhez kellene már térni.”