A keresztény politika, amely szerethető

„A liberalizmus, a kapitalizmus, a kereszténység, a törvények és az iskolák hajdanán (a tömegtársadalom kora előtt) mind az egyén erkölcsi fejlesztésének szolgálatában álltak. A keresztény politikát annyiban érdekelte a család, hogy az mit képes kihozni a gyermekből. Az iskola azt szolgálta, hogy egyensúlyt teremtsen a rend és a személyes erkölcsi integritás között. A liberalizmus szervező elve nem a piac, hanem a természeti törvény, a természetes jogok, az önfejlesztés, és az erkölcsös kapitalizmus politikai ideológiája volt. Ma, ha az ember megnézi pl. a magyar politikai kereszténység semjéni, harrachi vonulatát, nagyon úgy tűnik, hogy az álkeresztény (eretnek) vajákosság, ájtatosság és szemforgatás gyakorlatában a kereszténység társadalmi célja a nacionalizmusra és az engedelmességre -- a társadalmi intézmények közé -- szoktatás.

A család a keresztény alaptanításban legföljebb származékos jelentőségű, a nemzet érdektelen, a nacionalizmus (más emberek lenézése) blaszfémia.

A kereszténység elárasztása a társadalom, a nemzet, és a család iránti kötelességekre vonatkozó érvekkel már kezdetben sem volt más, mint a politika elaljasulásának, a kereszténység világi ambícióinak, majd alávetésének, illetve az egyén megtörésének programja. Keresztény voltunkból fakadó kötelességeink -- önmagunkon túl, akivel szemben a legerősebbek -- csak egyénekkel szemben vannak: konkrétan a szeretet, az önmagához segítés, de legalább az elfogadás (vö. zengő érc, pengő cimbalom). A család mint a vallásos élet központja, a nemzet mint a vallásos ember politikai keretrendszere, a vallási közösség mint a megigazulás (kontrollált) fóruma -- összességében egy antikrisztiánus politikai teológia végbélsara.

Lehet értékes keresztény politika. De ez a keresztény politika (a keresztény politika) az egyén kibontakozásának, megerősödésének, az egyéni erkölcsnek, műveltségnek és jellemnek, a civilizációnak a politikai hátországa. Ezek védelme áll a programja középpontjában. Ehhez szabja az oktatási és családpolitikáját, a gazdaság- és társadalompolitikáját. Furcsa is lenne, ha hatalomra juttathatnánk Magyarországon.”