Gondolatok a házasságról

„Mindannyian harmóniára, biztonságra, stabilitásra törekszünk. Legtöbbünknek ehhez hozzátartozik a szeretetteljes emberi közösség, a saját világunk, erőnk forrása, amelyben otthon érezzük magunkat. A legfontosabb, de nyilván nem az egyetlen ilyen közösség a család. Normális emberek nemcsak maguknak akarnak ilyen biztonságos közeget teremteni, hanem arra is törekednek: másoknak is legyen lehetőségük arra, hogy életüket a család óvó-védő közösségében tölthessék. Politikusok számára különösen fontos ez, mert tudják, hogy az egyén és kisközösség stabilitása nélkül nincs társadalmi béke sem.

Ordas eszméket képviselő vagy zavaros fejű politikusok számára pedig az világos, hogy minél több polgárt fosztanak meg a biztonság érzésétől, annál jobban tudnak a zavarosban halászni, másokat az orruknál fogva vezetni. Ha két felnőtt ember szabad akaratából dönt úgy, hogy családban kíván élni, s ezt a házasságkötés aktusával kívánja megpecsételni, valamint az ezzel járó jogokat és kötelezettségeket is vállalja, miért ne tegye? Minden ilyen közösség a stabilitás egy újabb kis szigetét hozza létre ugyanis, a szeretet eggyel több fellegvárának az alapjait rakja le, amely a nagy közösség, vagyis a társadalom integritását erősíti.

Két ember szeretete nyilván házasság nélkül is kiteljesedhet, s a formális keretek semmit nem adnak hozzá és nem is vesznek el a szeretetből és annak hétköznapi hatásából. Ám a házasság jogi köteléke nemcsak az abban résztvevők, hanem a társadalom számára is sokkal nagyobb kötelmet és felelősséget jelent, amely óriási haszonnal is jár, így azt az államnak is üdvözölnie kell. Hiszen a házasságban egyértelműbb a gyermekek helyzete, jobban rendezhetőek az anyagi viszonyok, és így tovább.

Mindebből logikusan következik, hogy a házasság fontos intézmény, függetlenül attól, hogy az abban részt vevők milyen neműek. Mert a szeretetnek nincsen neme és kora, és nem kapcsolódik hozzá semmilyen feltétel, vagyis ennek az érzésnek a megélése a szabadság szuperlatívusza, hiszen a szeretet »mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel«. Krisztus nevére nem hivatkozhatnak az ő tanítványait és tanításait ismerők; ez valósággal istenkáromlás lenne. Vagyis politikai ideológiák alapján vagy a kereszténység okán sem lehet elutasítani a melegek házasságát.”