Élethalálharc az Akropoliszon

„Azóta még nagyobb a fejetlenség az Akropoliszon. Ha nincsenek megszorítások, akkor a különleges kegyelemből mégis meghosszabbított mentőcsomag utolsó részletei sem hívhatók le, szólt a végső ítélet. Ha nincs pénz, akkor a mumusnak (IMF) járó, június 30-án esedékes másfél milliárd euró sem fizethető vissza, mert akkor nem marad bérekre és nyugdíjakra jú­liusban. Ezen is túl vagyunk, és még sincs vége a történetnek. A más esetekben médiahajszát generáló IMF és az „érdekelt nemzetközi közösség” hallgat és vár. Egy hete még elítélték a Szirizát, hogy a megszorítások ügyében népszavazást írt ki, most szorongva várják a kimenetelét. A játék fő kockázatvállalói, a németek továbbra is durcásak, és nem tekintik komolynak a görög miniszterelnök újabb 29 milliárd eurós mentőcsomaghoz tartozó beígért feltételeit. (Az ő nézőpontjuk alapján, hogy lesz-e ettől esély a pénz visszatérülésére, nekik van igazuk.)

Az Akropoliszon már az EU-nál hatalmasabb erők diktálják a feltételeket, amelyek semmiképpen nem kívánják az eurózóna felbomlását meglátni. Ők tudják, hogy az Európai Központi Bank már régóta (legalábbis Draghi óta) nem más, mint a Federal Reserve System európai fiókintézete, amely az utasításokat a tengerentúlról kapja. Ennek a valóságnak éppen a pénzügyi válság kapcsán láthattuk az első bizonyító erővel szolgáló jeleit. A túl sok mérgezett amerikai jelzáloghitelt nyelt bankok nem az Európai Központi Banktól kapták a likviditási segítséget, hanem dollárt utaltak nekik a tengerentúlról, amit akadály nélkül válthattak euróra.

Kár lenne az Akropoliszon kialakult tolongásból kifelejteni a pénzuralmi (dollár-) világrendben nem érdekelt illiberális világpiaci erőtereket, amelyek ugyanúgy érdekeltek Görögországban, mint ahogy a pénzhatalmi erőtér is betette lábát az évszázadokig orosz érdekszférába tartozó Ukrajnába. Görögország ma egy nagyon forró pont a világgazdaság átrendeződésében.”