A „szakmaiság” átka

„Losoncz Miklósnak Áldás vagy átok? címmel jelent meg a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) mellett érvelő írása (ÉS, 2015/21., máj. 22.). Ebben az egyezménytervezetről szóló vita depolitizálására, szakmai érvekkel való alátámasztására, illetve az egyezménytervezet politikai kritikájának elhagyására szólít fel. Az effajta, szakmai érvekre apelláló okfejtés itt is bizonyos politikai iskolák posztulátumainak megkérdőjelezhetetlenségét, a neoliberális politikai projekt téziseinek az objektivitás aurájával való álcázását szolgálja. Hiszen Losoncz Miklós a cikkében adottnak tartja azt, hogy a tőke szabadabb áramlása egy ország lakosságának többsége számára jólétet teremt, és hogy a magánbíróságok objektívebben ítélnek, mint a nemzeti bíróságok. Pedig ezek közül egyik sem szakmai, objektív igazság, hanem ezek a neoliberális ideológia alapjai. Így a vitából kizárni ezeket nem demokratikus.

Hasonlóképpen, a szakma, illetve a tudomány egyik fő alapvetésének a forráskritikát szokták tartani, ami ezen írásban elvétve jelenik meg, főleg, hogy az Európai Bizottság álláspontjait, illetve érveit sokszor kritika nélkül továbbítja a szerző az olvasóknak.

Először is, a példa, amelyet a szabályzatharmonizációra hoz, az autóipar biztonsági szabályzatait taglalja. Ez pontosan az a szabályozás, amelyet az Európai Bizottság is rendre felhoz példaként, hiszen itt az ő álláspontjuk szerint egyenértékű, de technikailag különböző szabályzatok vannak. Ugyanakkor számos olyan területet érintene a szabályozásharmonizáció, ahol nem technikai, hanem elvi különbségek vannak. Ebből a szempontból a legnagyobb különbség az élelmiszerbiztonsági szabályzatokban van, hiszen az EU-ban az elővigyázatosság elve az engedélyeztetési folyamat alapelve, az USA-ban nem. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy míg az EU-ban egy terméket csak akkor lehet piacra engedni, ha azt már biztonságosnak ítélték, az USA-ban fordítva van: csak akkor lehet egy terméket a piacról kivonni, ha az károsnak bizonyult. E két szabályozási elv között nem lehet harmonizálni, csak úgy, ha az USA elfogadja az EU elveit vagy az EU az USA-éit.  Összességében az érvelés, miszerint ezt kölcsönös elismeréssel ki lehet váltani, így tehát nem lesz szükség szabályozásharmonizációra, az élelmiszerbiztonság esetében lehetetlen, hiszen az amerikai termék, amely az ottani szabályozáson átment, nem engedhető be az európai piacra, csak ha az elővigyázatosság elve »megy a kukába«. Erre utalva Losoncz Miklós le is írja, hogy a kölcsönös elismerésnek csak akkor van értelme, ha nem különböznek a védettségi szintek. De ezek jelentősen különböznek, mind az élelmiszerbiztonság, mind a vegyszerek, mind a gyógyszeripar, mind a munkajogi és a természetvédelmi szabályok terén. Így ezeken a területeken a nem vámjellegű akadályok lebontása egyet jelent a demokratikus felhatalmazással meghozott, életkörülményeinket biztosító szabályok elleni támadással.”