Kínai fagyi

„A kínai szocialista-kommunista tervgazdaság megalkotta, »letermelte« a jégkrémet, amelynek alapvető funkciója, hogy visszanyal. Mert tulajdonképpen éppen erre van kitalálva. A távol-keleti ország kormánya pénteken hozta nyilvánosságra dokumentumát, amely az Egyesült Államokban tapasztalható emberi jogi állapotokat egyre súlyosabbnak, az általa más országokban elkövetett emberi jogsértéseket pedig mind „arcátlanabbnak” minősíti. Nézzük csak: a terjedelmes összeállítás hat fejezetben tárgyalja a polgári, a politikai, a gazdasági és szociális jogok érvényesülését, a faji megkülönböztetést, valamint a nők és gyerekek helyzetét, illetve Washington határon túli jogsértéseit – olvasható a távirati iroda jelentésben. A kínai kormányjelentés megállapításainak alátámasztására a tengerentúli médiából hoz fel példákat, nyilvánosan hozzáférhető, hivatalos dokumentumokból idéz adatokat. A szerzők a polgári jogok érvényesülésével kapcsolatban utalnak az erőszakos bűncselekmények, a fegyverhasználat gyakoriságára, a rendőrség túlzó fellépésére és a törvénytelen lehallgatásokra. Külön is megemlítik a fegyintézetek túlzsúfoltságát, a börtönökben tapasztalt növekvő számú erőszakos esetet és halálozást. Az amerikai politikai rendszert – egy kutatói megállapítással egyetértve – a jelentés »hanyatlónak« írja le, és úgy értékeli, hogy az élesen polarizált, decentralizált rendszer nagy erővel nyom el egyes érdekcsoportokat és aktivistaszervezeteket. Kiemelik a pénz szerepét a választásokban, a lobbitevékenységet, az adományozásokat mint a »legális vesztegetés« formáit, a támogatások illegális csatornáit, az úgynevezett »politikai manipulációt«. És így tovább, hosszasan még… S talán mondani sem kell, hogy a kínai jelentés mintegy válaszként született meg arra az országjelentésre, amelyben az Egyesült Államok jellemezte a távol-keleti országot.

Szóval, a kínai gazdaság »kitermelte« ezt a jégkrém-különlegességet, amelyre Washington sem számított. És nem is volt felkészülve rá. A Fehér Ház egyetlen lakója sem szokott ugyanis hozzá ahhoz, hogy visszaszóljanak neki. Lehetne itt hosszan közhelyeket sorolni akár arról is, hogy bagoly mondja verébnek, mindenki a saját portája előtt söprögessen, vizet prédikálni és bort vedelni, vagy épp a másik szemében a szálkát is, a sajátjában meg a gerendát sem. Vagy arról, hogy »valamely« nagyhatalom »valamely« vezetője nem látja a fától az erdőt… A lényegen azonban mindez nem változtat: ha valaki képmutató módon veszi magának a pimaszságot, hogy a demokrácia, a jogérvényesítés és az igazságosság feltétlen megtestesítőjeként tetszelegjen a világ előtt, akkor csak annyira élje bele magát ebbe a szerepbe, hogy ne érje meglepetésként, ha esetleg elvárnák tőle, hogy valóban meg is feleljen ezeknek a kritériumoknak. Vagy mindörökre hallgasson…”