napiorban.hu

„Feltűnően megszaporodtak a kormányfő megszólalásai. Hol egy évet, hol öt évet értékel, nem lennék meglepve, ha ősszel tartana külön nyárértékelést is. Nagyot nem lehet bukni vele, csak több lesz a napsütés, mint a hó. Lassan megjelenhetne a napiorban.hu. Nem elsősorban azért érdemes odafigyelni, hogy az ellenzéknek jutó kevés örömöt kihasználva orbánozhassunk egy jót. Fontosabb az, hogy az ellenzéknek kutyakötelessége felkészíteni az országot: az újabb és újabb Orbán-szövegekből kikövetkeztethetően mit hoz a jövő, mit lehet és kell kivédeni.

Orbán beszéd-dömpingjéből az derül ki: különösen hektikus korszak következik, húzd meg – ereszd meg politikával és ideológiával. A kormányfő a konszolidáció ígéretét sugallja, ugyanakkor egyre jobban rákényszerül a keménykedésre. Hol a haza bölcsének nyugalmát, hol a nemzet hadvezérének harciasságát kell arcára erőltetnie. Úgy tervezi: hol a kiegyező Deák, hol a lovát ugrató Perczel Móric szerepében jelenik meg. Kevésbé fennkölten: egyszer a »béke barátja Bagarja« jelmezét ölti majd fel Petőfi művéből, máskor meg »Fejenagyét«, a helység, jobban mondva a haza kalapácsáét.

A Süddeutsche Zeitung a kettős szerep okát is kimondta: »A Jobbik maga előtt hajszolja Orbánt«. Orbán megvalósította a Jobbik programjának nagy részét, mégsem szívta el előlük a levegőt. Van, akinek ennyi már túl sok volt, van, akinek túl kevés. Ráadásul a Jobbik már nemcsak jobbszélről szorítja, hanem cukiskodásával betámadott a másik irányból, középről is. A Fidesz most nemcsak a pár hónap alatt elvesztett közel egy millió szavazója után kapkod, hanem féltenie kell a megmaradt törzsgárdát is. A Jobbik szövegei és gesztusai megfelelhetnek az ő szájuk ízének, hiszen ezt a kosztot kapták a kormánytól is.

Orbán a régi trükkel próbálkozik. Importálja a külföldi vendégjátékaiban már begyakorolt pávatáncot. Beválhat az az itthoni közönségnél is. Egyrészt demonstrálja, hogy mégis csak más, mint a Jobbik, tud olyat, amit azok nem. Képes konszolidálni, és – mint újabban hangoztatta – mégsem szakít Európával. Másrészt azt is bizonyítani próbálja, hogy nemcsak különbözik, hanem hasonlít is a radikális riválishoz, csak éppen igényesebb kiadásban. Egyszerre más és egyszerre ugyanaz. Most ez jön: hol békegalamb lesz - igaz, kicsit hullik a tolla - , hol keselyűként vijjog. Ahogy a kedves választó parancsolja.”