A pápára figyelhetne

„A pápa magától értetődően foglalja el a keresztény álláspontot a vitában: szerinte Krisztus követői nem tehetik meg, hogy bezárják az ajtót azok előtt, akik – akár a létük védelmében, akár csak a könnyebb hétköznapok reményében – más országokban keresnek menedéket, mert a krisztusi tanításból csak a befogadást lehet levezetni, az elzárkózást nem. Hogy könnyen beszél-e a megnyilatkozásaival az európai diskurzusból egyre inkább kilógó egyházfő, arról hosszasan lehetne elmélkedni, hiszen egyfelől neki nincs dolga állami költségvetésekkel, menekültügyi kiadásokkal és kvótákkal, másfelől viszont a katolikusok hite szerint az egész világról kell majd számot adnia a végítéletnél, vagyis minden emberért felelősséggel tartozik.

Hogy hol lenne a helye ebben az ideológiai útvesztőben a vallást rendre politikai fegyverként előrántó magyar kormányfőnek, az egy fokkal egyszerűbb kérdés: nem muszáj elfogadnia a mindenkori pápát olyasvalakinek, akinek az erkölcsi útmutatása még Orbán Viktort is orientálja – ám arra sem kötelezi senki, hogy állítólagos reformátusként Facebook-töltő családi szelfizésre járjon hozzá a Vatikánba. Előbb-utóbb döntenie kell, különben úgy jár, ahogyan a Jelenések könyve írja: »Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kiköplek a számból.«”