Emberek

„Az Európai Unió legfontosabb döntéshozói forradalmi újításként azt javasolják, hogy kvótarendszert dolgozzon ki a huszonnyolc állam együtt sírunk és együtt nevetünk alapon, azaz mindenki lakosságszámhoz, menekültkérelemhez viszonyítva vegye ki részét a nincstelen tömegek elszállásolásában. Mert rendnek kell lenni, az Európai Unió alapvetően egy könyvelői iroda, ahol szorgalmas, szürke öltönyös, szemüveges emberek igyekeznek mindent számszerűsíteni, egységekre bontani, szétoszlatni a nagy egészre. Csakhogy itt emberekről van szó. Emberek jönnek át a tengeren, emberek fogadják be őket. Egyetlen kis hivatalnok se mondhatja azt, hogy ez természetes állapot. Megvalósult a határok nélküli Európa, ember legyen a talpán, aki a menekülteket felkutatja, hogy Bicskén élnek, vagy már Párizsban laknak Haszán unokatestvérükkel. Igazán torz gondolkodásmódra utal, hogy ilyenkor közös felelősséget hangoztatnak Brüsszelben, miközben a világ, amelyet megalkottunk, csak kicsiny részben közép-európai. A kongói gyerekek éppenséggel Belgiumba vágynak, Sierra Leone fiataljai pedig Franciaországban képzelik el a csillogó jövőt, a szudániak pedig Londonba igyekeznek. Magyarország olyan szamár a szemükben, amely csak a lovat helyettesíti. (...)

A hatékony program kidolgozása már tegnap is késő lett volna, de minél előbb sikerül egyezségre jutni, annál jobb. Hiszen nem számok utaznak a lélekvesztőkön, a vonatok alján, a kamionok rakterében, hanem emberek, akikkel kötelességünk emberként bánni. Ennyire azért legyünk keresztények.”