Az élet elvétele nem PR-téma

„Nem jó fejlemény, hogy egy-egy dolog súlyát egyre gyakrabban mérjük kizárólag a politikai aktualitások mérlegén. Ha a halálbüntetés-pártiaknak a témáról csak annyi a közlendőnk, hogy az uniós szigor miatt nem lehet bevezetni, onnan csak egy macskaugrás, hogy akkor tehát ki kell lépni az unióból. Innen ismét nem lenne messze az a következtetés, hogy ahhoz a politikai erőhöz kell csatlakozni, amely a kilépést már többször is fölvetette. Ezért nem tűnik logikusnak az, hogy a téma bedobásával a Fidesz jobbról akarta előzni a Jobbikot. Ugyanis e feltételezett jobbról előzés után már hallani is az ütközésből adódó hatalmas csattanást. Hiszen az EU-párti Fidesznél a halálbüntetés visszaállítása csak lányos álmodozás az unióból kilépést és a halálbüntetést egyaránt fölvető radikális párthoz képest. Azt meg már csak nem feltételezhetjük, hogy a vezető kormányerő képtelen előre kiszámolni három lépést, amelyek egymás következményei.

Ez eddig csak logika. Most következne a kulturális hagyomány és a történelem. Amíg Európa Európa marad, addig a halálbüntetés visszaállítása a kontinens egyetlen országához sem illik, nem vállalható, akár uniós ország, akár nem. Megkockáztatom, hogy az uniós szerződések ebben az esetben csak egy összeurópai kulturális-morális konszenzust szentesítettek. Mi nem Amerika vagyunk. Két világháború és számos forradalom miatt túl sokat szenvedett ez a kontinens, mintsem hogy a villamosszéket meg a méreginjekciót elfogadhatta volna a bűnös egyéni élet endlösungjának. Itt az a hagyomány, hogy emberek kiálltak és érveltek meggyőződésükért, és ha a sors úgy hozta, hogy a hatalommal szemben, akkor a hatalommal szemben. A keresztény hagyomány pedig az élet elvételét minden körülmények közt bűnnek tartja. A bűnös élet elvételét is. Ezektől az európai kulturális axiómáktól csak az vonatkoztasson el, aki a következményeket is vállalja. Például önnön európaiságának megkérdőjeleződését. Ez, gondolom, keveseknek tetszene.”