„Az Szerb Haladó Párt (SzHP) nagy utat tett meg 2008-tól napjainkig. Tomiszláv Nikolics jelenlegi elnök és Alekszandar Vucsics jelenlegi miniszterelnök ebben az évben több társukkal együtt kiléptek a Szerb Radikális Pártból, mert országuk jövőjét Vojiszláv Seselj pártvezérrel ellentétben, az EU-ban képzelték el és megszavazták az EU-val kötött Stabilizációs és Társulási Megállapodást. Az egykori kispárt, ma Szerbia kormánypártja. Vucsics és Nikolics pálfordulása nemcsak otthon sikeres, hanem külföldön is: Szerbia ma már inkább partnere Brüsszelnek és Washingtonnak, mint Moszkvának. A 2014 óta hivatalban lévő Vucsics kormányfőre hatalmas munka vár, hogyan lehet kihozni Szerbiát abból a veszedelmes stagnálásból, amelybe az ország az elmúlt két évtizedben jutott. A szerb kormányfő Joe Biden alelnök meghívására hamarosan Washingtonba utazik. (…)
Az SzHP 2008-ban szakadt ki a Szerb Radikális Pártból (SzRP), és csapta rá az ajtót Szerbia jelenlegi államfője és kormányfője a Hágában ítéletre váró Vojiszláv Seselj elhíresült pártvezérre. Megérte nekik, hogy ezt tették, de Szerbiának is. Az eltökélten és szélsőségesen nacionalista SzRP meggyöngült, az SzHP pedig megőrizve sajátos nemzeti elkötelezettségének hitelességét a gyakorlati kérdések felé fordult. A párt azzal kezdett el foglalkozni, hogy mit is kell tenni Szerbiában, hogy a regionális lemaradásnak véget lehessen vetni. Ez az EU-tagság igénylését jelenti és az oda vezető út elfogadását. A kezdetben káderhiányban szenvedő SzHP az elmúlt években maga mellé édesgette a szerb hivatali élet legértékesebb embereit: szakmai kérdésekben is felnőtt a kormányzáshoz.”