Szeretem, ha hülyének néznek

„A konzultációban, és az azt megmagyarázó levélben ugyanakkor olyan sűrűséggel tobzódnak a hazugságok, félinformációk, és a rosszindulat, hogy ez már nem az a fent említett politika. Amit most állami milliárdokon a jóhiszemű állampolgároknak postáznak, a magyar politika azon gyűlöletkeltő, alantas ösztönöket szító, gyalázatos húzásait idézi, amelyből csak néhányat lehet felidézni a történelemből, de amely aztán emberek tömeges legyilkolásával végződött.

Minderről, amit velünk meg akarnak etetni, csak a legsúlyosabb jelzők használatával lehet beszélni. Itt már nem is érdekes, hogy ki mit gondol a menekültekről. Hogy a nyomorúságos sorsuk, biztos, vagy valószínű haláluk elől menekülőkkel mit kezdene az egyszeri állampolgár, ebben a kontextusban mindegy is. Az érdekes, hogy Orbán Viktor levele olyan megtévesztő eszközökkel él, amit nem hogy felelős politikus nem engedhet meg, de egy nem hivatalos kocsmai beszélgetésben sem elfogadhatóak.

Orbán a párizsi merényletből vezeti le az állami idegengyűlölet szükségességét, ami már önmagában dermesztő: a párizsi merényletet ugyanis nem menekültek követték el, hanem Franciaországban született francia állampolgárok. Az persze igaz, hogy a bőrszínük más volt, mint az ősfranciáké. De ez mit is jelent akkor? Hogy Orbán Viktor bőrszín alapján döntené el, ki jogosult Európában lakni, és ki nem? Vagy hogy akinek ősei hosszabb ideje állampolgárok, azok inkább franciák/magyarok/európaiak? (...)

És akkor jön a kérdőív, ami nemcsak az amúgy komoly szakmaként működő közvélemény-kutatásból űz gúnyt, hanem minden egyes címzettből. Az állampolgárok ilyen szintű lekezelését talán még az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozata is tiltja. Biztos van egy olyan pont, hogy tilos az emberek a szájába tömni a kormánypropagandát anélkül, hogy legalább egy helyen hagynánk elmondani a saját véleményét.”