Jelentős kockázatokra derült fény

„– Az adóknál maradva: a költségvetés bevételeinek jelentékeny részét a különféle közterhek adják. Az ÁSZ megvizsgálta az ezekkel kapcsolatos terveket?

– Az ÁSZ minden évben áttekinti a költségvetési javaslatban szereplő állami bevételeket. A számvevők elsősorban azt elemzik, reálisan elvárható-e, hogy ezek az összegek megérkeznek a közkasszához. Ez ügyben érdemes felidézni a tavalyi megállapításokat. Akkor az ÁSZ úgy ítélte meg: a tervezett adók esetében csupán 51 százaléknál jelenthető ki, hogy a bevétel biztosan meglesz. Idén ez az érték közel 85 százalék. A lényeges emelkedésnek leginkább két oka van. Egyrészt az, hogy 2016-ban nem lép életbe új adónem, s a meglévő terhek sem emelkednek, miközben a gazdaság fehérítését szolgáló pénztárgéprendszer és az áruforgalom elektronikus ellenőrzése hozza a remélt bevételeket. S azt is ki lehet jelenteni, hogy a költségvetés tervezésekor a korábbinál jobb, átgondoltabb munkát végzett a kormányzat.

– Hasonlókra jutottak a költségvetési javaslat kiadásainak áttekintésekor is?

– Nem egészen, ez ügyben több esetben is jelentős kockázatra derült fény. Leginkább két területet kell külön is kiemelni. Az egyik az oktatás, a másik az egészségügy. Nyilvánvalóan nem tartható fenn sokáig, hogy egyes állami szereplők hatalmas összegekkel tartozzanak üzleti partnereiknek. Bárki felteheti a kérdést: milyen üzenetet hordoz, ha már maga az állam sem egyenlíti ki a számlákat a vállalt határidőre? S miként tűrhetik el az állami döntéshozók, hogy tízmilliárdos összegben halmozódjanak fel a kórházak, az oktatásügy lejárt számlái? E témakör kapcsán ugyanakkor adódik még egy égető felvetés: megfele­lőek-e azok a szabályok, amelyek az állami cégek, gazdálkodó szervezetek irányítóinak feladatait, felelősségvállalását, alkalmazási feltételeit és a fizetésük mértékét határozzák meg?

– Milyen problémákat érzékelt az ÁSZ a különféle menedzsmenteknél?

– Az utóbbi időszak vizsgálatai több problémás pontra is rámutattak. Találkoztunk például olyan, közpénzből működő felsőoktatási intézményekkel, ahol öt évig senki nem ellenőrizte, hogy a vezetők milyen munkát végeztek. Máskor egy önkormányzati cégnél derült ki, hogy a köztulajdonban álló vállalat saját magának szabta meg az elérendő célokat, feladatokat. A közlekedési társaságok vizsgálatakor pedig azt állapítottuk meg, hogy jó ideje nem mérték fel, milyen a szolgáltatás színvonala, elégedettek-e az utasok a körülményekkel. A különféle káros jelenségek, hibák, hiányosságok általánosnak nevezhetők. A kérdés súlyos: milliárdos, tízmilliárdos károk származhatnak ugyanis abból, ha a köz tulajdonában álló vállalatok, intézmények rosszul működnek. A problémák több tényezőre vezethetők vissza, ezek egyike valóban a menedzsment ügye.”