„A megzavarodott és elkeseredett jobboldali értelmiség, amely az elmúlt másfél évtized során a polgári-konzervatív Navracsics és a plebejus-radikális Kövér kettős vonzásában polarizálódott, most azzal szembesül, hogy a megszokott habitus helyét vállalhatatlan újgazdag arrogancia váltotta fel. A tizennegyedik havi nyugdíj és a rezsicsökkentés atyja, a panelprolik számára ellenállhatatlan szlogeneket gyártó Habony, meg a marketingkaszt és a kokainértelmiség elragadtatásától övezve minden eszményt relativizáló G. Fodor nem veszi, nem is veheti észre, hogy ahol a kultúra megvetette a lábát, ahol nem Barátok közt vagy tőzsdehírek ömlenek reggeltől estig a tévéből, ott a varázslatos ködfüggöny hamar eloszlik, és a cilinder üres.
Ezen a tényen nem enyhít, hogy Habony kitalálta magának a rejtélyes, piperkőc dandy szerepét, aki bulvárújságok oldalain csajozik, közlekedési viták során idős házaspárokat ütlegel, és nem hivatalosan a kormányfő kezét vezeti. Nyilván számos parti akad a budapesti éjszakában, ahol ez a fellépés segít nőket fölszedni, egy ilyen figura azonban egy öndefiníciója szerint plebejus-keresztény-konzervatív kormány számára épp annyira vállalható, mint a Ku-Klux-Klan élén egy fekete szóvivő.
G. Fodor bizarr újítása popsztárokat megszégyenítő lendülettel előadni, hogy a cinikus szolgaság maga a legkeményebb rock and roll. Bizonyos értelemben felüdülés ez Magyarországon, ahol a politizáló értelmiségnek eddig csak két prototípusa létezett: a függetlenségét kényszeredetten bizonygató, de minden gesztusában és gondolatában lakájként viselkedő, valamint az öntudatos, büszke szolga, aki alig várja, hogy végre leheveredhessen egy politikus lábához, s az nyakörvet tegyen rá, míg ő hálásan nyalja a kezét. Végtelenül elkeserítő ugyanakkor egy olyan konzervatív sztárértelmiségit látni, aki nem az egyetemi katedráról lép közénk, hanem A Wall Street farkasa című filmből.
G. Fodor politikai addiktológusként kijózanodást javasol. Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy kultúra kell. Bár az alkohol az egyik legkeményebb drog, mégis lehet mértékkel fogyasztani, ha tartozik hozzá egy olyan hagyomány és normarendszer, aminek megtartóereje van. Ami megakadályozza, hogy az embert ma éjjel beszippantsa az asztal alja, jövőre meg a Nyugati aluljáró. A hatalom sokkal részegítőbb és addiktívabb hatású drog, mint az alkohol. Kultúra nélkül reménytelen itt bármiféle kijózanodás. Csak másnaposság lesz, további üvöltözés, ökölrázás és okádva fetrengés. Végül a detox.”