Keresleti piac

„Van tehát egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék, miközben természetesen a jelenlegi ellenzéknek is megvannak a lapjai, médiái, csak ezek egyre kevésbé meghatározók. Egyre kevesebb a súlyuk, mert – ha nem is olyan mértékben, mint például a köztévé vagy a közrádió, de – szintén politikai küldetést teljesítenek, a hírfogyasztókat viszont nem az érdekli, hogy miért katasztrofális a kormányzás Tóbiás József vagy Gyurcsány Ferenc szerint, hanem az, hogy miért katasztrofális a kormányzás.

Az olvasók (hallgatók, nézők) ösztönösen húzódnak el azoktól a hírektől, melyekben azt magyarázza valaki, hogy a mieink sokkal kevesebbet loptak, mint ezek a gazemberek, mert ha nem is tudatosul benne, hogy ez úgy, ahogy van, baromság, érzik. hogy valamit el akarnak adni nekik, amit ők egyáltalán nem szeretnének megvenni, és rémlik nekik gyermekkorukból, hogy anyukájuk sohasem mondta nekik: keveset lopj, csalj, hazudj, kisfiam (kislányom), mert sokat lopni, csalni, hazudni bűn. Mintha inkább a kizárólagosságról lett volna szó akkoriban.

Egy nemlétező pártnak van ma a legjobb sajtója, és ez pártpolitikai szempontból szomorú, viszont médiavonatkozásban örvendetes, mert a sajtónak hamarabb sikerült európaivá és demokratikussá válnia, mint a pártoknak, a magam részéről például kifejezetten örülök ennek, hiszen többet olvasok újságot, mint pártprogramokat vagy politikusok egyéb megnyilatkozásait.

Így nézne ki egy normális ország – mutatja be a normális sajtó nap mint nap, és a pártok azt kezdenek ezzel, amit akarnak, leginkább semmit, viszont nem hazudhatják azt, hogy senki sem szólt. Leírva minden reggel, hogy merre van Nyugat, Kelet és Dél (Északon hideg van), amelyik magyar politikus pedig azt állítja, hogy elromlott az iránytűje, az egyértelműen saját dugájába dől.”