Kapáslövés

„Úgy beszél erről, mint aki nem vesz tudomást arról, amit egyébként nem is titkol: ezzel lehet a közelébe férkőzni. Ha úgy véli, hogy ő képes leválasztani a politikát a sportról, legyen ereje ahhoz, hogy kevésbé látványosan foglalkozzon szenvedélyével, ahogy azt német kollégája teszi. Mert így rettenetes erők, automatizmusok működnek, amelyek teret engednek demagóg párhuzamoknak a futball kapcsán. Egyesek például arra vetemednek, hogy statisztikákkal dermesszék le a támogatókat, melyek szerint egy-egy forduló összesített nézőszáma sem volna elég ahhoz, hogy akár egyetlen stadion is telt házat jelentsen.

Nem is sejti miniszterelnök úr, hogy hányan használják ki ebbéli jóhiszeműségét. Viszont már-már ahhoz is bátorság kell, amiért hajdanán dorgálás járt, miszerint valaki bevallja, hogy nem ért a focihoz. Képzelje el, hogy nem csupán szárnysegédei, hanem egy sereg ember figyeli az ön szavait, odavetett jelzőit, szeme rebbenését, útjait Svájcba, nem, nem azért, amit rosszmájú irigyei terjesztenek, hanem hogy kezet foghasson kedvenc sportjának nagyjaival, elvegyülhessen köztük. Ha ez nem is jut mindenkinek osztályrészül, szívesen hallgatnánk a politikusi beszédek helyett élménybeszámolóit, amelyen átsüt a személyes benyomás hitele.”