Szociálliberalizmus

„Ehhez képest mi a helyzet Magyarországon? Régi panasz, hogy nincs egy rendes, valódi jobboldali párt. Az a helyzet, hogy egyszerűen nem mernek jobboldaliak lenni a politikusok. Sajnos 40 év szocialista (a sok irány közül a rosszabbik fajtából, mondhatnánk kommunistát is) kormányzás után a nép hozzászokott az alanyi jogon járó szolgáltatásokhoz és juttatásokhoz- oktatás, gyógyellátás, nyugdíj. Negyven év alatt a pártállam, az állampárt segítségével leépített majdnem minden önálló kezdeményezést, és polgári tartást. A polgárság asszimilálódott, vagy alámerült és kibekkelt, megtartva otthon az allűrjeit, amiket áthozott magával a rendszerváltás utánra is (vasárnapi ebéd porcelántányérban, et cetera). A valódi polgári erényeket azonban, ha azok egyáltalán megvoltak (erős kételyeim vannak pl. a volt dzsentriket illetően), mint az önállóság, az adózási morál, a politikai öntudat- elhagyták valahol útközben. Negyven év alatt a magyarok többségéből alattvalót neveltek.

Magyarországon ma minden politikai tábor hívei, kevés kivételtől eltekintve, baloldali politikát várnak el, legfeljebb nem vallják be. Ne tévesszen meg senkit az egykulcsos adó: a Fidesz legalább olyan etatista, mint Kádár. Az MSZP nem szorul magyarázatra, a Jobbik Fidesz-turbó, az LMP meg- csak annyit mondok: alapjövedelem. Nem lehet ezért őket kárhoztatni: a népből, a népért, a nép által nyerik felhatalmazásukat, kénytelenek hát úgy táncolni, ahogy a nép fütyül. (Már ha egyáltalán dallamot fütyül az a nép, és nem az egész politikára fütyül, amivel, őszintén szólva, magával szúr ki). Mivel lényegében ma Magyarországon nincsen valódi, széleskörű polgárság (ami leginkább a középosztályból nőhet ki, amit most erodál a Fidesz maffiaállama a csókosokat felemelve, a többit letarolva), ezért nincsen elég talaja egy valódi jobboldali politikának, legyen az konzervatív (ha nem muszáj, szerintem ne legyen) vagy liberális. Hiszen a jobboldal az egyéni törekvésre helyezi a hangsúlyt, arra, hogy mindenki vállaljon felelősséget maga iránt, és csak a kereteket teremtsük meg ahhoz, hogy a tehetség kibontakozhasson!

A magyar társadalom ma nincs ilyenre felkészülve, még egy rendes polgári jobboldali pártra sem, nemhogy egy valódi polgári liberális politikára. Pedig ahhoz, hogy a sikeres és jómódú nemzetek közé csatlakozhassunk, kell egy széles középosztály, törekvő polgárokkal, akik a gazdaságot fenn tudják tartani, magas hozzáadott értékükkel és kevés támogatásigényükkel.”