Visszatekintés egy hosszú kampányra

„Néhány órán belül véget ér a hosszúra, közel négy hónaposra nyúlt veszprémi kampány. Így a végén, de még az eredmény ismerete nélkül érdemes visszatekinteni az elmúlt hónapokra.

Amikor Navracsics Tibor lemondott mandátumáról, az LMP megyei szervezete – talán elsőként – megnevezte Gerstmár Ferencet, mint a párt jelöltjét a Veszprém megyei 01. oevk-ban. Feri ötödik éve dolgozik a veszprémi képviselőtestületben, kitűnő kampányt folytatott le már két országgyűlési választáson, vezetésével az LMP Veszprém városában képes volt növelni a támogatottságát tavaly áprilisról októberre, egy négygyermekes családapa, akit ismernek és becsülnek a helyiek, hosszú évek óta aktív tagja a veszprémi katolikus közéletnek.

Ugyanakkor az őszi tüntetéshullám kellős közepén mindannyian láttuk, van egy lélektani pillanat, amikor végképp lejtőre lehet küldeni a Fidesz-KDNP-t. Feri maga is jelezte: bármikor kész visszalépni, ha van egy olyan jelölt, aki képes a lehető legszélesebb kormánykritikus tábor összefogására. Így történt, hogy amikor november első napjaiban az egyik szocialista képviselőtársam odalépett hozzám az ülésteremben azzal, hogy »kéne beszélnünk Veszprémről«, legnagyobb meglepetésére nem hajtottam el.

A veszprémi körzetről ti. a következőket érdemes tudni. Navracsics tavaly kb. 20%-ot vert rá régi motoros szocialista ellenfelére. A kormánynemváltóktól viszont csak 10%-al maradt le a Jobbik, amelyik viszont a környező falvakban 30% körüli támogatottsággal lett második erő. Az LMP-nek stabilan 6-7%-os bázisa van. Úgy kalkuláltunk tehát ősszel: akkor lehet legyőzni a Fideszt, ha van olyan jelölt, aki valamennyi ellenzéki szavazó számára elfogadható. S még valami: a Republikon elemzése kristálytisztán mutatta be: sorsdöntő lehet a megyeszékhelyen mérhető számban jelen levő, a kormányban csalódott korábbi Fidesz-szavazók magatartása. Magyarul olyan jelölt mögé érdemes beállni, aki legalábbis nem ellenszenves egyetlen, a körzetben mérhető számban jelen lévő ellenzéki választói csoport számára sem és képes elnyerni a Navracsics-árvák bizalmát is. Ezt még november folyamán elmondtam ellenzéki képviselőtársaimnak is – folyosói beszélgetéseken. Török Gábor, aki hetekig lebegtette indulását, ilyen jelölt lehetett volna. Az egyik szocialista vezető is emlegetett egy veszprémi egyetemi embert, aki azonban állítólag nem vállalta a szerepet, jóllehet nem vetettük volna el személyét.

Tárgyalásra, egyeztetésre az ellenzéki pártok között végül nem került sor – s nem az LMP miatt. A szocialistákban dolgozott a régi rutin. A különféle liberális érdekcsoportok első figyelmeztetésére felsorakoztak a szabadpiacalapítványos Kész Zoltán mögé. Majd elővették a jó öreg bolsevik logikát. A médián keresztül ultimátumot küldtek: vagy beállunk mi is Kész Zoltán táborába, vagy az »ellenség szekértolói« leszünk.

Az LMP azonban még decemberben sem adta fel a reményt, hogy esetleg érdemben lehet egyeztetni a szocialistákkal. Informálisan megüzentük, hogy találtunk olyan személyt, aki megfelel a korábban közölt racionális feltételeknek ( ő volt Józsa László professzor), de szívesen veszünk további szocialista javaslatokat is. Azt viszont ne várják tőlünk, hogy egy olyan jelöltet támogassunk, akinek nézetei homlokegyenesen ellentétesek egy rendszerkritikus, ökopolitikai párt céljaival. Válaszra sem méltattak bennünket.

Két hónap telt el úgy, hogy az LMP várt, miközben egyeztetési kísérleteinkre – Gőgös Zoltán öntelt kirohanásain kívül – semmilyen konstruktív válasz nem érkezett. Az utolsó pillanatban, az ajánlásgyűjtés megkezdése előtt pár nappal, január 2-án jelentettük be végül hivatalos LMP-jelöltként Gerstmár Ferencet. Hatalmas élmény volt az LMP-s csapatnak az ajánlásgyűjtés első napja: Feri személyének annyira pozitív fogadtatása volt, hogy az LMP történetében először sikerült egy oevk-ban az ajánlásokat már az első napon összegyűjteni!

Miért volt eleve elfogadhatatlan az LMP számára Kész Zoltán személye? A megbontani kívánt Orbán-rendszer nemcsak a jogállamot bontotta le 2010-14. között. Gazdaság- és társadalompolitikája súlyos százmilliárdokat lapátolt át a szegények zsebéből a gazdagokéba, leépítette a munkavállalók védelmét, eldugította a társadalmi felemelkedés csatornáit. Ehhez képest Kész Zoltán »nagyon jó ötletnek« tartja az orbáni gazdaságpolitika lényegét adó egykulcsos adórendszert.

Támogatói útlezárásokkal tiltakoznak az útdíjrendszer ellen, ő maga most a kampányban a 8-as út elkerülő szakaszának díjmentességét ígéri, miközben privatizálná az úthálózatot. Senki, de senki nem tette fel a kérdést ballib oldalon: ugyan mitől lenne ingyenes egy privatizált úthálózat egyetlen centimétere is?! Kész Zoltán tagadja az általános választójogot, pontosabban adózástól tenné függővé, ki választhat – ez mennyiben különbözik az »Akinek nincsen semmije, annyit is ér« lázári tételétől?! Kész úr azt üzente a baloldaliaknak: aki hisz az esélyegyenlőségben, menjen Észak-Koreába.

További szélsőjobboldali gazdaság- és társadalompolitikai hittételeket ínyencek a Polgári Platform és a Szabad Piac Alapítvány honlapján olvashatnak a »baloldal« veszprémi jelöltjétől. Miért is kéne úgy gondolnunk, hogy egy olyan ember a garancia az Orbán-rendszer megbontására, akinek a társadalomképe közelebb áll Orbán Viktorhoz, Lázár Jánoshoz, mint az elmúlt négy év ellenzéki programjaihoz? Nos, a helyzet úgy áll, hogy aki hisz a parlamentáris demokráciában, annak hinnie kell abban is, hogy egy párt, egy képviselőjelölt esetében a nyilvánosan hirdetett – alkalmasint: megvalósított – politikai elvek a legfontosabbak. Egyébiránt milyen más reménye lehet a választópolgárnak arra, hogy ő valóban mandátumot ad képviselőjének?

Kész jelölésével a ballib oldal (igen: az álbaloldal) világosan értésére adta az országnak: nincsenek elveik. Nyers, hatalmi, gazdasági érdekeik vannak – éppúgy, mint a narancsos klánoknak. Számukra teljesen mindegy milyen nézeteket hirdet az a személy, aki magára,pontosabban: plakátjára hajlandó ölteni logóikat. Így lett az álbaloldali kormányok minisztere Kóka, Oszkó és Bokros, s kampányol most Kész Zoltán mellett Gőgös, meg Kerék-Bárczy. Ők képesek arra is, hogy '18-ban 106 darab Kész Zoltánt indítsanak és már nyilván csőre töltött a troll-kommandó: »csak így lehet leváltani Orbán Viktort«, miközben éppen ezzel teszik biztossá a Fidesz/Jobbik győzelmét.

Természetesen – amúgy »demokrata« módra – most is vissza akarták léptetni az LMP-t, ahogyan mindig, az elmúlt öt-hat évben. Az »álbaloldalnak« egzisztenciális érdeke, hogy Orbánon (és a szélsőjobbon) kívül csak ők legyenek választhatók. Nem most, Veszprémben – mindig, az egész országban. Orbán abból él, hogy ők vannak és – egyelőre – uralják a nem-szélsőjobbos ellenzéki oldalt. Ők addig élnek, amíg azt tudják mondani: ha nem rájuk szavazol, Orbánt (a Jobbikot) választod.

Az LMP előtt az a kihívás áll, hogy ezt az ördögi körforgást, a szolgaság körforgását megtörje. Ma Gerstmár Ferenc számára Veszprémben az a feladat: egyaránt adjon választási lehetőséget a becsapott, elárult baloldali szavazóknak és azoknak a Navracsics-árváknak, akik szerint a polgári kormányzás nem lehet egyenlő a bandaháborúval.”