A képviselői önálló indítványok tipikusan olyan ügyek voltak, ahol a benyújtást követően rapid módon elfogadásra is kerültek a törvényjavaslatok. A reklámadóról szóló törvényjavaslat azonban nem ilyen.
„A benyújtott javaslathoz képest sokkal érdekesebb, hogy miképpen akarja megoldani a láthatólag váratlan problémát a Fidesz politikai vezetése. Az elmúlt napok nyilatkozatai alapján mindegyik verziót megalapozták ideológiailag.
Az első lehetőség a legkézenfekvőbb az lenne, hogy áterőlteti a törvényt a Fidesz politikai vezetése a frakción. Ez nyilvánvaló erőpróba lesz arra vonatkozóan, hogy ki mennyi képviselő felett rendelkezik, azaz a gazdasági holdudvar képes-e blokkoló kisebbséget összeszedni. Természetesen ebben az esetben a társadalom felől akarják majd a harcot megnyerni azok, akik a kezdeményezés mellett vannak. Ezért szinte biztosan úgy módosítják a javaslatot, hogy a reklámadó bevétel címkézetten valamilyen össztársadalmi ügy megoldására legyen fordítható.
A második lehetőség a jegelés, és folyamatos fenyegetőzés. Ahogy korábban is bemutattuk nem egyedülálló egy parlamenti ciklusban, hogy akár éveket várakozhat egy törvényjavaslat anélkül, hogy érdemben megtárgyalná azt az országgyűlés. A javaslat kezdeményezői fenntartják az ötletet, mint fenyegetést, míg az ellenzők ehhez képest alakítják későbbi magatartásukat.
Ennek a verziónak az lehet a mindenki számára arcvesztés nélküli megoldása, hogy nem akar a jogalkotó szelektálni a reklámot sugárzók között. Azaz a közösségi médiát is ugyanolyannak tekinti, mint például a TV-t, rádiót, nyomtatott sajtót. A Facebook, Google és Youtube megadóztatása pedig egyelőre problémás. Ez menekülő utat ad arra, hogy amíg nem kerül kidolgozásra a közösségi média megadóztatását lehetővé tevő javaslat, addig a többi médiumra sem terjesztik azt ki.
A harmadik lehetőség a javaslat visszavonása lehetne. Ez a megoldás ugyanakkor egyértelművé tenné, hogy a kormánypárt politikai vezetése nem ura a gazdasági holdudvarnak. Ez már középtávon is erodálódáshoz vezethet, mivel viszonylagossá teszi az igazodási pontokat. Nyilvánvaló egy ilyen kimenetel igazából egyik fél számára sem elfogadható.”