Az orosz kapcsolat

„A szovjetek felszólították szövetségeseiket: vegyenek részt a bojkottban, fogják vissza nyugati kapcsolataikat. Ebben a helyzetben Magyarország, vagy mondjuk úgy, Kádár, vonakodó szövetséges módjára döntött. Lemondott ugyan politikusi látogatásokat, részt vettünk – sajnos – a Los Angeles-i olimpia bojkottjában, de minden más ment tovább. Magas szintű vizitek oda-vissza, Mrs. Thatcher a Nagycsarnokban, IMF-tagság, gazdasági reformok gmk-kal, választási reformocska. A dilemma az volt, mondták: a bankok vagy a tankok a félelmetesebbek? Kádár csapata dacolt a szövetségesi nyomással – elkerülendő az összeomlást.

Orbán is ezt tenné azzal, hogy Putyint fogadja, üzleteket köt vele? Ha igaz (rezsi)magyar lennék, hevesen bólogatva állítanám, hogy miniszterelnökünk – miközben benn marad a biztonságot nyújtó szövetségben – a mozgásszabadság végső határáig azért megy el, hogy könnyítsen népe terhein. Ahogy Kádár is gondolhatta magáról. Kádárék döntéseivel nőtt ugyan a függésünk a Nyugattól, a bankoktól, de nagyobb lett a mozgástér a tankok, vagyis Moszkva viszonylatában. Nőtt a kulturális, gazdasági autonómia, nagyobbak lettek az emberek lehetőségei.

Kénytelen volt hátrább húzódni a rendőrállam. Megindult a pezsgés a kultúrában, a médiában új hangok is hallatszottak. Megjelentek az alternatívnak nevezett csoportok. A csődtől való félelem vagy a modernizációs kényszer volt az erősebb a pártállami elitben? Erről érdemes vitatkozni. Orbán is a maga rendszerét akarja fenntartani, akárcsak Kádár. Az orosz üzlettel kapható biztonság a nyugati függést csökkenti így véli. De az energiabiztonságra hivatkozva visszaverheti azokat a „támadásokat”, amelyek Brüsszelből és Washingtonból érik.”