Európa jobbra fordul?
A Politico májusi cikke szemléletesen ábrázolta azon uniós államokat, melyekben előre tört, vagy hatalmon van a jobboldal.
A keleti nyitás nem jelentheti, hogy ezek után Putyin elnököt istenítjük. Szerencsére nincs is erről szó, de ne is legyen.
„A jobboldal, vagy pontosabban a nemzeti oldal szerencsére nagymértékben mentes a nagyhatalmak iránti ájult hódolattól, már csak azért is, mert elsődlegesen fontos számára a patriotizmus, a nemzeti érzés és a nemzeti érdekek iránti elkötelezettsége, s nem híve a globalizmusnak, a nemzetek feletti szervezetek uralmának.
Ezzel együtt azért a nemzeti oldalon is sebeket ejtett a kádári korszak paternalizmusa; időnként jobboldali politikusoknál és állampolgároknál is megfigyelhető az egyes nyugati, időnként pedig keleti politikusokba vetett túlzott bizalom, kissé naiv reménykedés, hogy »majd ő« megoldja a gondjainkat.
Holott végre észre kell vennünk: a nagyhatalmak nem azért váltak nagyhatalmakká a történelemben – s itt most vállaltan cinikus vagyok –, mert az egyes országok felé tett, adott szavukat, ígéretüket betartották volna. Ellenkezőleg: számtalan papírkosárba dobott megállapodás, megszegett szóbeli ígéret, számtalan békekötés felrúgása szegélyezi a történelmet. Csak a legutóbbi példa: vajon az Egyesült Államok betartotta azt a Gorbacsovnak tett ígéretet, hogy a közép- és kelet-európai szovjet csatlós országok »elengedése«, s a német egység létrejötte cserébe a NATO nem fog terjeszkedni az oroszok irányában?
Egyszóval: a keleti nyitás helyes, a Merkel-találkozó után a Putyinnal való találkozó is helyes, a több lábon állás, a »szent ravaszság« helyes; nekünk nincs más lehetőségünk, mint hogy a nyugati szövetségi rendszerhez tartozva tárgyalunk minden nagyhatalommal a kölcsönösen előnyös gazdasági megállapodások érdekében, s nem hisszük magunkról, hogy nekünk kellene ideológiai szempontból rendre utasítani – mondjuk – Kínát.
Viszont a kiindulópontunk nem lehet más, csak Ronald Reagan elhíresült mondása: »trust but verify!« Bízzál, de ellenőrizz! Vagyis a keleti nyitás nem jelentheti, hogy ezek után Putyin elnököt istenítjük. Szerencsére nincs is erről szó, de ne is legyen. A vele, illetve Oroszországgal való tárgyalásainkat nem vezetheti más, mint a kölcsönös érdekekre és a kiszámíthatóságra való törekvés.”