Kikérem magamnak, én nem vagyok ilyen irigy proli!

„A bevándorlásról lehet így, úgy, amúgy és még ezerféle módon gondokodni, ugyanúgy védhető álláspont az erős korlátozás, mint a gyeplő teljes elengedése. Lehetetlen olyan országot mondani, amely a bevándorlás témáját problémamentesen oldotta meg, így mindenféle példákra lehet hivatkozni. Nem arról van szó tehát, hogy önmagában a bevándorlás ellen beszélni ostoba vagy ellenszenves dolog lenne.

De az is biztos, hogy Párizsban, pár nappal a Charlie Hebdo-mészárlás után, épp amikor hatalmas tüntetést tartanak »nem félünk« témában, egy ilyen nyilatkozatnak egyértelműen muzulmánellenes éle van. Orbán nem mondja ki a szót, de a »bevándorló« meg a »különböző kulturális tulajdonságok« hallatán most mindenki azonnal a muszlimokra gondol. Orbán nyilvánvalóan belpolitikai célzattal nyilatkozott, megmutatandó, hogy hosszú eltűnése után a helyén van, a kezében a gyeplő, és ha közelebb jönnek a bokszosok, saját kezűleg fog kokit osztani nekik. Nem kis részben xenofób, a más kultúrájúakat eleve gyanakvással figyelő potenciális szavazótáborát pedig nyilván megnyugtatja ez a szöveg. De pont amikor mindennél nagyobb szükség lenne arra, hogy a gyilkosságok miatt az európai közhagulat ne csapjon át nyílt muszlimellenes gyűlölködésbe, baromi kockázatos és kicsit sem rokonszenves a tömeg legrosszabb ösztöneit meglovagolni. A harmadik idézett mondatban Orbán sajnos már pont úgy beszél, mint a Facebook-oldalának a vérszomjas proli kommentelői.

A miniszterelnök láthatólag még mindig nem fogta föl, hogy a mai világ nem külön tányérokból áll, hanem egy nagy kondér leves, és amit hazai használatra mond, azt nemcsak itthon hallja mindenki. Egy olyan kicsi, közepesen szegény ország vezetőjeként, amelyben időtlen idők óta nem akartak nagy, idegen kultúrájú tömegek letelepedni – tehát az egész kérdés pusztán akadémikus –, azon erősködni, hogy mi nem akarunk más kultúrájúakat látni magunk között, semmi másra nem jó, mint az ország rossz hírét kelteni.”