Tabuk nélkül a bevándorlásról

„Véleményterrorizmus zajlik Magyarországon, most éppen Orbán Viktor párizsi kijelentései kapcsán: a liberális megmondóemberek publicisztikák tucatjait írják, nemzetközi felmérések tucatjait rángatják elő, azt bizonyítva, hogy az idegen szép, mindenkit be kell fogadni, a bevándorlás gazdasági fellendülést és földi Kánaánt hoz az országnak. Aki erről másként gondolkodik, az kirekesztő, nincs helye a szalonképes világban. (...)

Ideje lenne a tiszta, tabumentes beszédnek Európában is. Be kellene ismerni a kudarcokat – nem tud, nem akar egymás mellett virágozni minden virág. Talán azért sem, mert nem azonos a szándék: vannak bevándorlók, akik építeni akarják az új hazájukat, mások csak elvennének a közösből. Van, aki tiszteli az új hazáját, de szép számmal vannak olyanok is, aki megvetik annak értékeit – így nehéz lesz a közös jövő. És igen, van egy úgynevezett kritikus tömeg, amelynél kódolva van a rendszerben a kudarc. Fel kell tenni a kérdést, jó-e az, amikor csak az egyik adja fel a saját értékeit, de a másik konokul ragaszkodik a sajátjához. A kölcsönösség hiánya nem vezet jóra – próbáljunk meg keresztény templomot építeni egy mozlim többségű országban, mindjárt árnyalhatjuk a képet a toleranciáról.

Ha ezeket a kérdéseket nem tesszük fel magunknak, és nem találjuk meg a válaszokat, a helyzet csak rosszabb lesz: nem különlegesség lesz az önjelölt iszlám vallási rendőrség London egyes negyedeiben, hanem hétköznapi valóság. Franciaországban állandósul az erőszak, Hollandia pedig a multikulturális anarchia iskolapéldájává válik. Ideje kimondani: Európa immunrendszere legyengült, és nem elég erős ahhoz, hogy megvédje magát. El kell kezdeni a terápiát addig, amíg még nem késő.”