Extrák nélkül

„Mindazonáltal a kormányfő a tegnapi, a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban jelezte, hogy vissza akarja szerezni Magyarország a befektetői besorolását, és azt tervezi, hogy legkésőbb 2017-ben csökkenti a bankadó mértékét és már jövőre felülvizsgálhat más adókat is. Helyes a kabinet irányváltása: önmagában nem elég azt »nem érteni«, hogy a hitelminősítők miért tartanak bennünket bóvli kategóriában, hanem tenni is kell érte valamit. Jóllehet, az intézetek a bankok kottájából muzsikálnak: a nemzetközi pénzpiacon a »minden mindennel összefügg« elve alapján önállóan nem működhet egy modell. Vagyis örvendezhetünk mi a jelenlegi dübörgésnek, az egyre jobb pénzpiaci kondícióknak, ha a hitelminősítőknél befektetésre nem ajánlott kategóriában sátorozunk. Több mint három esztendeje tartózkodunk a bóvliban, ami egyre nagyobb károkat okoz gazdaságunk megítélésében. Ami azért fontos, mert tetemes államadósságunk jelentős részét piaci szereplők finanszírozzák, amelyeket pont a hitelminősítői instrukciók befolyásolnak.

Sorsdöntő lesz a jövő év abban a tekintetben is, hogy a devizaalapú jelzáloghiteleket kivezetik-e a piacról vagy sem. Ha igen, akkor a magyar gazdaság és politika 2016-tól »megtisztultan« üzemelhet. Véget ér egy negatív történet, amely már mindenkire ráégett: az adósokra, a kormányra, de a bankokra is.

Hogy a miniszterelnök által jósolt komoly, spekulatív támadásokat a forint ellen miként is veri vissza a kormány és a jegybank, arra bázisként szolgálhatnak az elmúlt évek. Egyfelől spekulatív inzultus mindig van az ország mérete, önálló fizetőeszköze és külső sérülékenysége miatt, másfelől a Magyar Nemzeti Bank – hatalmas devizatartalékának köszönhetően – szilárd pénzügyi hátteret biztosít. Természetesen a jövőben csak egy megoldás létezik: euróra váltani a forintot. Jó lenne, ha a kormány ezen a téren is kinyilvánítaná szándékát: momentán céldátumunk sincs, márpedig egy hiteles, eurós átváltási időpont tovább javítana a helyzeten. 

Most azonban főzzünk abból, amink van. A miniszterelnök piac­nak küldött üzenetei azt jelzik, hogy gyökeres fordulat állhat be a gazdaságpolitikában: az extraterhek mérséklődhetnek, de akár el is tűnhetnek. Emiatt ugyan nehezebb lesz a költségvetésnek, de jobb az üzleti életnek. Ráadásul extrák nélkül is lehet igazságos és arányos a közteherviselés.”