Konszolidáció helyett válság

„A helyzet értékeléséhez fontos a tavaszi választások óta eltelt teljes időszak fejleményeit is figyelembe venni. Három, az őszi tüntetéshullámot megelőző momentumot érdemes kiemelni. Az első a tusványosi beszéd, amelyben a kormányfő minden óvatosságot félredobva vázolta a putyini-erdogani illiberális állam magyarországi vízióját. A beszéd először tette a szélesebb közvélemény számára is átélhetővé, hogy a putyini »keleti nyitás« nem csupán gazdaságdiplomáciai manőver, hanem Magyarország nyugati integrációjának alternatívája. Már korábban is tudható volt, hogy a paksi bővítés és a Putyinhoz közeledés nem élvez többségi társadalmi támogatottságot, ám ezek a lépések eddig érezhető ellenállást sem keltettek. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a közvélemény nagyobbik része úgy értékelte, az orosz orientáció erősödése összefér a nyugati világrendhez tartozással. A tusványosi beszéd fogadtatása megmutatta, hogy ez a feltételezés nem feltétlenül tartható. A kormánytól valamennyire független jobboldali médiában is érezhető megütközést keltett az orbáni vízió. Az amerikai kitiltási botrány erre erősített rá: világossá tette, hogy a putyini protektorátus és az EU- és NATO-tagság hosszabb távon egyszerre nem fenntartható. És ez súlyos töréshez vezetett. Amíg az orosz kaland összeegyeztethetőnek tűnt az alapvető nyugati irány fenntartásával, csak kellemetlen érzéseket szült a kormánnyal szemben nem eleve kritikus rétegekben. Amikor kiderült, a nyugati és a putyini irány között választani kell, az orosz-ügy hirtelen a tiltakozások fókuszába került.

A második tényező a reklámadó és a legnagyobb kereskedelmi tévé erre született reakciója volt. Mint ismert, a már megszokott módon diszkriminatív és önkényes sarcra válaszként az RTL Klub kormánykritikus híradóval válaszolt, amely rendszeresen tárgyalja a kormányfő környezetének és a Fidesz más vezetőinek gyanús ügyeit és látványos meggazdagodását. Lehetetlen megmondani, hogy mekkora ennek a közvéleményre gyakorolt hatása, de tény, hogy az RTL többszázezer olyan állampolgárt ér el, akik nem az eleve kormánykritikus médiából tájékozódnak. Ehhez kapcsolódik a harmadik körülmény, a sokat emlegetett, de a kívülálló számára megítélhetetlen hátterű Orbán-Simicska konfliktus. A konfliktus közvetlen hatása az lett, hogy a jobboldali média egy része már nem teljesen megbízható közvetítője a kormányzati propagandának, illetve mindennaposak lettek a kormánytöbbséghez sorolt szereplők közötti összeszólalkozások és követhetetlen feszültségek. Ez is érezhetően hozzájárult a jobboldali törzsközönség elbizonytalanodásához, ami kisugárzik a Fidesztől pár lépéssel távolabb álló, de a párt potenciális támogatóinak számító csoportokra. 

(...)

Ha ez az elemzés helytálló, akkor a válság velünk marad. Orbánnak nem újabb kommunikációs csodafegyverre, hanem alapvető irányváltásra lenne szüksége, és arra, hogy a frontoknak legalább egy részét lezárja. Az újabb és újabb »háborúk« már csak a legelvakultabb hívek számára meggyőzők, és éppen azokat a mérsékeltebb szavazókat távolítják el a párttól, akikre a legnagyobb szüksége lenne ebben a helyzetben. A frontok lezárásához viszont rendszerének lényegi vonásait kellene feladnia, és biztosra vehető, hogy ő már erre nem képes.”