A Majdan − egy évvel később

Tíz nap Kijevben arra sem elég, hogy a felszínét megkarcolja az ember ennek a hatalmas városnak. Közel ötmillió ember (a helyiek szerint ennyi, hivatalosan ennek fele), Budapest területének másfélszeresén, elképesztő gazdagság, mellette nyomor és kilátástalanság, az Európai Unió lobogója és stilizált horogkereszt mint a függetlenségi harc szimbólumai – nehéz megérteni.

Beszéljenek inkább a képek: az ukrán fővárosból jelentjük.

1. A Majdan. A romokat már jórészt eltakarították. Csak az elhunytak emlékhelyei – amelyeket például a lengyel elnök is megtisztelt – és a radikális mozgalmak aktivistái emlékeztetnek arra, mi történt. De az aktivistákat az emberek jórészt elkerülik. Kevesen adakoznak, elmúlt a lelkesedés első nagy hulláma. A kijevi úri közönség inkább az oldtimer autók kiállítása előtt fényképezkedik, vagy a hétvégére lezárt Kresjatik sugárúton korzózik a hideg, de szép időben.

2. A kiégett épület a Majdanon. Külső felét hatalmas, nemzeti színű molinó takarja a Slava Ukraini felirattal. A „Dicsőséget Ukrajnának” az ukrán nacionalisták köszöntése, a jelmondattal tele van szórva a város, reklámok helyett ez díszíti az utak szélét. A volt szakszervezeti székház, ami 2013-ban még így nézett ki, pár hrivnya beáldozása után megtekinthető a másik oldalról is, ahol nincs kék-sárga óriásmolinó. Nem szép.

3. Az OTP egyik fiókja a Majdanon. OTP-fiókokkal tele a város, a népek ismerik a magyar bankot és jónak tartják. Az OTP, na az már a Nyugat.

4. Wind of change a Kresjatikon. Egy utcai zenész adja elő, az ember elérzékenyül és arra gondol, mennyire megérdemelnék az ukránok, hogy szabadon választhassanak, mint mi 1989-ben. És egyébként így van, egy normális világban megérdemelnék. De a világ a nagyhatalmak játéktere, és a valóság sem fekete vagy fehér. Az utcai zenésztől pár méterre vörös-fekete zászlós, vaskeresztes paramilitáris kollégák gyűjtenek pénzt a Luhanszknál harcoló társaiknak. Ők tojnak az EU-ra és a demokráciára, egy ukrán Ukrajnát akarnak, mentesen mindenféle zavaró kisebbségtől, például a magyaroktól is, és ezért készek meghalni. Nem ők a többség, messze nem, de mivel fegyverük van, azért komolyan kell venni őket. Egy bár melegében egy alkalmi ismerős elmondja, hogy „vindofcséndzs a faszom, az oroszok ellenében meggebedünk és Európa meg a NATO segítsége szart sem ér”. Nem orosz, hanem kijevi értelmiségi, nyugatos, csak ahogy mondja, realista. Nem akar európaiként megfagyni, és ez is érthető.

5. Egy más világ. Ukrajnában van egy darab Nyugat, de azért a hagymakupolák az uralkodók. Kijev szép, de alapvetően keleti város, hatalmas méretekkel. Porosenko elnök és csokikirály Roshen csokiboltjai viszont Londonban vagy Párizsban is megállnák a helyüket.

6. Táváris Putin. Ez mindenhol kapható 20 hrivnyáért. A felirat szerint a Cár egy fasz. Így.

7. A kék-sárga mindent beborít Kijevben, ami persze érthető, háború van. Pl. a titkosszolgálat, az SBU főhadiszállását. Vagy kék-sárga a szívószál. De egy picit azért néha már erős – virágláda?

8. Kijev alapítói. A hivatalosan is többé-kevésbé elfogadott álláspont szerint varégok, ami tök kínos lehet orosz barátainknak, mármint hogy az első birodalmuk első fővárosát ugyebár skandinávok alapították. Meg persze a Kijevi Ruszt is. Egy másik legenda szerint a Keve törzs állomásozott errefelé ideiglenesen és a Kijev a Kevéből származik. Ez nem teljesen zombimagyarkodó elmélet, nem Kappanhágó vagy Kardhágó. Kijevben van „Magyar domb” (ez a neve), őseink a 840-es években biztosan sokat jártak errefelé. Nem teljesen lehetetlen, hogy a városi alapító legenda mögött nem viking, hanem magyar kollégák húzódnak. Ettől persze nem leszünk nagyobbak, de azért az ukrán nackóknak el lehet mondani: magyarok a mai Ukrajna számos részén, nem Kijev környékén, hanem elsősorban délen, megelőzték a szláv lakosságot. És lehet, hogy Kijevet is megalapították útközben.

9. PTKP. Azaz Pici Terepjáró Kulturáltan Parkol. Ez általános kijevi jelenség. Mármint a terepjárók birtoklása, két és fél tonna vas a minimum, de találkozhat az ember négy és fél tonnás páncélozott szörnyekkel is. És össze-vissza parkolnak, főleg a járdán, ahol teljesen normál dolog 20-30-cal 40-50 métereket menni egy szabad helyig. Vöff.

10. Ukrajnában csak egy dolog biztos. A mindenfelé kint lengedező ukrán zászló. A város tele van a kék-sárgával. Autókon, épületeken, nemzeti színű dzsekiben feszítő aktivistákon. De hogy arról ki mit gondol, nehéz megmondani. Mennyire érzi magáénak ezt a két színt és vele az országot a Kijevbe szakadt beregszászi magyar, aki a határon lepecsételte az útlevelem, a város oroszul jobban tudó többsége, nem is beszélve a keletről? Nem lehet tudni, de erősen kérdéses, miért lelkesednének egy ukrán nemzetállamért? Az biztos egyébként, hogy a hazafias hevület a mindenfelé meglévő szimbólumok mögött csökkenni látszik.

Bár a meglehetősen lerohadt Bukarestnél vagy Szófiánál sokkal jobb állapotban lévő, rendezettebb, tisztább és jómódúbb Kijevben ez nem látszik, Ukrajna nagy bajban van, és a zászló lengetése önmagában nem fogja abból kihúzni. Bár lehet, hogy igaza van a windofcséndzs szkeptikusnak és Ukrajnán csak a jó isten segíthet, az USA, az EU vagy a NATO nem. Ez esetben tényleg nem lehet mást tenni, mint zászlót lengetni.