„Persze nem egy kerek, szép sikertörténetről van szó, végigvonulnak benne a kudarcok is. Ezek nemcsak azt eredményezték, hogy nem tartunk még előbbre (mert ez is lehetséges lett volna), hanem reális veszélyt jelentenek, hogy ha nem lesz további változás, történelmi lemaradásunk örökre megmarad. 1989 óta három fő garnitúra irányította az országot (két Mečiar-kormány, két Dzurinda-kormány, két Fico-kormány), és mindhárom kiépítette a maga korrupciós rendszerét. Ezeknek a folyamatoknak az eredményét nevezte Iveta Radičová volt kormányfő tömören és találóan oligarchikus demokráciának.
Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója egy esszéjében az oligarchikus demokráciát úgy jellemzi, hogy néhány ember diktálja a gazdasági-pénzügyi szabályokat, meghatározza az újraelosztás módját és ellenőrzi a médiát. Úgy, ahogy a saját érdekeiknek megfelel, nem pedig ahogy a közérdek kívánná. Negyedszázad elteltével a társadalom létfontosságú kérdés előtt áll: Sikerül kiszabadítani a foglyul ejtett államot (state capture) az oligarchák karmaiból?”