Az igazi szegénységgel foglalkozni politikailag, rövid távon legalábbis, egyáltalán nem kifizetődő. És ami nem kifizetődő, az a politika számára nem létezik.
„Megőrülök, mikor a politikusok »küszöbön álló szociális katasztrófáról« beszélnek, folyton és folyton, úgy téve, mintha a szociális katasztrófa, ez a kancsal szörnyeteg, amiről senki meg nem mondja, hogy micsoda is valójában, a küszöbön ácsorogna évtizedek óta. Nem, a szociális katasztrófa itt van. A spájzban, igen. Az üres spájzban, meg az üres konyhában, meg az üres fáskamrában, meg a jövőjétől megfosztott kisgyerek üresen korgó pocakjában. A kiváltatatlan gyógyszerben, a tablettás borban, az udvaron álló szemétkupacban, a szántatlan, gazos földben és a szélben ütemesen csapkodó kertkapuban. (...)
A szegénység nem felszámolhatatlan. Nem is túl bonyolult a megoldás: akinek nincsen kajára pénze, annak adni kell. Kaját. Akinek nincs lakása, és nincs is rá pénze, annak lakást kell adni. Akinek nincs ruhája, annak pedig ruhát kell adni. Akinek nincs pénze gyógyszerre, az kapjon meg minden gyógyszert ingyen, amire csak szüksége van. Akinek nincs tüzelője, annak tele kell pakolni a fás-vagy szeneskamráját. Közpénzből, igen, az én adóforintjaimból, meg a tiéidből. Meg a szegényekéből, mert annyira azért senki nem lehet szegény Magyarországon, hogy az állam le ne nyúlja: még a segély is adóköteles.
Aki meg azt mondja, hogy a szegényeknek először mentálisan kellene felzárkózni, azt nyugodtan nevezzük büdös bunkónak. Mentálisan, egy konkrétan elmebeteg társadalomban, hová?
Én teljesen egyetértek azzal, hogy a segélyezés önmagában csak demoralizál, ellustít. Nincs különösebb kifogásom a tisztességes »munkaerőpiaci« (brrrr) verseny és az „öngondoskodás” ellen, azok esetében, akik hasonló esélyekkel indulnak a versenyben, illetve tudnak önmagukról gondoskodni. Egyetlen fillér állami pénzt sem adnék olyanoknak, akiknek nincsen szükségük rá; nem értek egyet semmiféle alanyi joggal, de ez más tészta. Itt a társadalomból gyakorlatilag kiszoruló embertársaink tömegéről van szó. Ha a szolidaritás, irgalom stb. nem érdekes, akkor gondoskodjunk róluk puszta számításból! Egyszerűen nem létezik jobb befektetés, mint emberbe invesztálni. Ha a nyomortelepeken tengődő gyermekkorú állampolgárokból – bizonyos tőkeinjekciók révén – életerős, tanult, egészséges, magabíró felnőttek lesznek, a munkájuk és az adójuk az államnak hatalmas bevételt jelent majd. A mostani szociális beruházások rengeteg későbbi kiadást takarítanának meg!
Igaz, a mostani vetésből nem holnap lenne termés, hanem csak holnapután vagy azután. Az meg kit érdekel?
Kit?!”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A korábbi főpolgármester-jelölt szerint a HVG írása „olyannyira vak és süket a budapesti közállapotokra”, hogy muszáj volt a benne szereplő tévedésekre reagáljon.
Nemrég még azzal volt tele a brüsszeli lap, hogy Románia jobb hazánknál, most meg már arról szól a fáma, hogy miért volt dühös a román átlagszavazó.
Inkább használják arra a szürkeállományukat, hogy a hazai szegénység még tovább csökkenjen – nagyobb hasznát vennénk ennek. Varga Mátyás Zsolt írása.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
