Szerbia: Egy ország a valódi keleti nyitás útján?

„Szerbia kettős játszmáját nyílt gazdasági és politikai érdekek kényszerítik a jelenlegi keretek közé. A szerb gazdaság (mint majdnem minden régiós állam) nagyban függ az orosz gázimporttól, az oroszokkal való stratégiai viszony fenntartása így elsőrendű prioritás. Emellett fontos szerepet tölt be az egyenletben Koszovó elismerésének a kérdése is: az önállóságát 2008-ban deklaráló állam erős támogatást élvez az Unió irányából, amely ezt Szerbiától is elvárná. Oroszország eddig a szerbeknek kedvezett azzal, hogy a szakadár mozgalmak gyengítése érdekében az ENSZ-en belül megvétózta a koszovóiak székét a szervezetben, ez a körülmény azonban a jelenlegi, bizonyos szeparatista mozgalmak erős támogatásával könnyen elillanhat. Nem véletlen, hogy Alekszander Vucsics szerb miniszterelnök egyik oldalról folyamatosan nyugtatni próbálja az orosz felet az épülés előtt álló Déli Áramlat melletti kitartásukról, azonban meg is hajol az EU-s jogi ellenőrzések előtt, hátráltatva a földgázt szállító csővezeték építésének megkezdését.

A közelgő díszszemle azonban nem az egyetlen, a szerb-orosz közeledést mutató tény: megkezdődtek a tárgyalások egy limitált szabadkereskedelmi zóna kialakításáról a két ország között, hogy aktivizálni tudják az egymás közti export-import tevékenységet. A szerb vállalkozások ugyanis egyértelműen az EU-s kapcsolatokra hagyatkoznak jelenleg, a nyugatra induló kivitel közel nyolcszorosa az Oroszországba menő forgalomnak. Emellett szervezés alatt áll egy közös hadgyakorlat a már NATO-tag Horvátország határa mentén. Az pedig, hogy hétfőn Belgrádban szobrot emeltekII. Miklós orosz cárnak, már csak mondhatni »hab a tortán«.”