Kritikus helyzetben nem szabad hallgatni

„Az internetadó elleni pécsi tüntetésen ön is ott volt kedden, sőt fel is szólalt. Mikor volt utoljára tüntetésen, és miért érezte úgy, hogy most az utcára kell vonulnia?

Utoljára 2006 őszén beszéltem politikai gyűlésen. Akkor, amikor az őszödi beszéd és a rendőrségi akciók után a demokrácia veszélybe került.

Akkor a jobboldali politikusok örömmel fogadták felszólalásomat a demokrácia védelmében. Nem vagyok benne biztos, hogy most is ugyanolyan lelkesen fogadták a beszédemet. Pedig én nem változtam, ugyanazon alapértékek védelmében álltam ki mindkét alkalommal. Meggyőződésem, hogy az értelmiségiek nem vonulhatnak el a tudomány elefántcsonttornyába, hanem aktívan részt kell venniük a közvélemény alakításában. Különösen olyankor nem szabad hallgatni, amikor kritikus helyzetbe került az ország.

A hozzászólásomban Bibó István Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem tanulmányára utalva, azt emeltem ki, hogy ha Magyarország ismét a zsákutcát választja (ahogyan ezt már többször is tette történelme folyamán), akkor az mindannyiunk felelőssége lesz, mert nem tettünk eleget ennek megakadályozására. Én tehát azért mentem ki az utcára és mondtam beszédet, hogy a magam eszközeivel tegyek valamit a fordulat érdekében.

Egyáltalán miért van szükség internetadóra? Varga Mihály nemrégiben még 1700 milliárdos kiadáscsökkentésről beszélt, az új adócsomag pedig adóemeléseket tartalmaz. Nincs itt ellentmondás?

Látni kell azt, hogy az internetadót nem azért akarja kivetni a kormány, mert annyira hiányzik neki az adóbevétel, hanem hogy ellehetetlenítse a külföldi tulajdonú internetszolgáltatókat. Ha ugyanis áthárítják az adót a felhasználókra, akkor azért fogják majd büntetni őket, ha viszont nem tudják áthárítani, akkor pedig veszteségessé válnak. A külföldi cégek helyére hazai, kormánybarát vagy esetleg állami szolgáltatót fognak állítani, amely hathatós módon ellenőrzi majd az elérhető tartalmakat és a közösségi színtereket. Ez viszont a szabadság és a demokrácia korlátozását jelenti, hiszen ha az emberek nem tudnak szabadon tájékozódni a világ dolgairól, és nem tudják azokat megvitatni egymás között, akkor nem tudnak felelősségteljesen dönteni, és választani a kínálkozó alternatívák közül. Így a demokratikus intézmények még inkább kiürülnek, és apátia lesz úrrá a társadalom nagy részén.”